Találkozás a rémes szerelemmel 2

Szóval nem tudok úgy menni, mint régen. Vicces vagyok ne dőlj be, már csak hallomásból tudom milyen jó sétálni.

4. Barmilyen diagnózist kapsz a legjobb dolog az, hogy örökbe fogadunk egy cicat. Lehetetlen szomorúnak lenni egy hófehér dráma queen, egy hisztis egyéniség, dögös, vicces, doromboló, szőrös állandóan mijajusos mellett. Komolyan azt gondolom, hogy el kellene kezdenünk kiüríteni a menhelyeket, és minden halálos diagnózis után szétosztogatni őket, mint a nyalókákat.

5. Az esések katasztrofálisak. Én már csak tudom. Lépésnél nem a lábam tettem le, a kezem, vagy az arcom. Minden egyes esés után a kérdés : „mi történt?”. Fáj? – Nagyon! – miért nem sírsz? Wonder Woman sosem sir. De egy idő után mär nem voltam Wonder, csak egy no.  Akár tetszik, akár nem, akár igazságos, akár nem, minden egyes másodpercben ébernek kell lenned. ALS-szel.

6. Gyakran mondják, hogy „az ALS a legjobb klub, aminek senki sem akar a tagja lenni”, és ez teljesen igaz. Te se rakj fészket ilyen klubokban. Rendkívül szerencsés vagyok, mert van humorom de ez azért van, mert elég sebezhető voltam ahhoz, hogy megtűzdelve szarkasztikummal elmeséljem a történetemet. Hajolj előre, megéri.

7. A legerősebb emberek, azaz mi, vagyis én is teljes, értelmes életet élek, haha el ne hidd; könyveket írnak, - mondjuk ez igy van - bulikat rendeznek, - csak szerényen - . És csak sirnak, sirnak. Mindehhez egy csendes, acélos türelem kell, amit alig tudok felfogni.

A mindennapi csaták, amiket vívunk, felkészítenek minket, építik az erőnket, a bölcsességünket és az elfogadást, hogy ellenálljunk bárminek, amit az ALS ránk mér.

8. A születésnapok, a diagnózis évfordulója, bármelyik nap, amikor ezen a bolygón tartózkodunk, mind okot adnak arra, hogy megünnepeljük ezt a kusza, zavaros világot, és továbbra is azon dolgozzunk, hogy jobb állapotban hagyjuk magunk után, mint ahogyan találtuk.  

Mert mi ilyen önzetlenek vagyunk.:)

Találkozás a rémes szerelemmel

Ahogy közeledik a minden évi fordulóm, hogy ALS-sel házasságra keltem, elmélkedem – próbálok valami értelmet találni a káoszban. Bár folyamatosan újra és újra meg kell tanulnom ezeket a leckéket, ezek váltak a viszonyítási pontjaimmá.

Talán segíthetnek valaki másnak, aki ALS-ben szenved, vagy xar házasságban -hahaha- akár valakinek, aki elég szerencsés ahhoz, hogy „normális” legyen (létezik ilyen?). Használhatod belőle ami hasznos, és a többit hagyhatod. És őszintén remélem, hogy REMÉNYT adok neked ebben a rövid kis kísérletben, amit életnek hívunk.

1. Ez a te utad sajnos egyedi, de érdemes megjegyezni, hogy én sem gondoltam volna hogy 9 evvel később meg élnek,  főleg mivel az ALS-orvos azt mondta nekem, hogy „a progresszió általában lineáris.” -Anyad. Nem az. A „2-5 év várható élettartam” csak egy rövidítés arra, hogy milyen szörnyű az ALS. Ez nem egy ketyegő időóra, ez egy ketyegő bomb, amit csak szolok hogy nem te állítasz be.

2. Mi magyarázza a lassú fejlődésemet? Rendkívüli szerencse, és még néhány dolog – amelyek közül a legfontosabb az agymozgás. Nem maratonokról beszélek, sem úszás nem is medencés gyakorlatok, csak agy alapú testmozgás, lélekemelés, hétvégenként agyrázás. Szóval nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szerencsés vagyok szerintem , de keményen dolgozom is érte szerintem.  Ha most kezded, vagy már előrehaladottabb vagy, koncentrálj az agyitartományra, a legerősebb izomcsoportjaidra, vagy egyszerűen csak kérd meg valakit, hogy nyújtson mär meg. Mennyei érzés. Tapasztalatbol hallottam.

3. No és beszéljünk valamiről, amit folyton elfelejtek. Meg vagyok győződve arról, hogy az évekig tartó krónikus vmi váltotta ki– a munka, a túledzés és az alultápláltság mind neurológiai rohamot eredményezett sejtszinten. Ugye milyen cizellált hangnemben vagyok képes okoskodni. Amíg a British tudósok nem tudnak tudományosabb okot szolgáltatni az ALS-emre, addig ragaszkodom ehhez a történethez...

Szóval nem tudok olyan gyorsan mozogni. – Milyen olyan? – Hát ilyen lassan ni! És több időre van szükségem.

Csak mondom, hogy próbálok – próbálok! – tudatosabban bánni az időmmel.

Hatra tekintve > Pedig elore kellene

 Az ALS ráébresztett, hogy az élet, amihez annyira szeretnék ragaszkodni, sosem a nagy pillanatokból állt. Csak a köztes hétköznapokból. 

<<<<<<<Amikor az Al a baratod
Az ALS előtt azt hiszem, nem is értettem, mennyi mindenre várok az élettől. Vártam a hétvégét. Vártam a nyarat. Vártam míg több pénzem lesz. Vártam a következő szabit, a következőt, a következő születésnapot, a következő izgalmas dolgot. Nem voltam boldogtalan. Csak elfoglalt voltam… Its my life…Salala

A betegségem előtt őszintén mondhatom, hogy a kávé volt az egyik legnagyobb szerelmem. Talán egy kicsit túlzó, de mindenképpen ez segített kikelni reggelente az ágyból, és szebbé tenni a napomat.  És még ma is. Tíz év után is. Csak már szívószállal.  Tudom, hogy ez a legtöbbek számára nem tűnik csodának, de számomra az.  Igazán hálás vagyok, hogy van valami, amit szeretek az életemben. its my life...salala..

Amikor egészséges vagy, nagyon könnyű úgy élni, hogy a tekinteted a későbbiekre szegeződik. Ha egyszer befejezem ezt…Ha túl leszünk ezen a héten…Majd ha a gyerekek nagyobbak lesznek…Egyszer majd…its my life…Salala

Amikor meg nem, és arcon csap a valosaaaaaaaag>>>>>>>>>>

Ehelyett beléptem az egész élet egyik legfurcsább szakaszába:  Eleget tudtam ahhoz, hogy féljek, de nem eleget ahhoz, hogy tudjam, mitől félek.  A várakozás megváltoztatja azt, ahogyan a saját testedről gondolkodsz. Hm… Ez a rángatózás már itt volt korábban is?  Mindig így jártam?  Miért nem tudok ugrálni?

Amit a tested 56 éven át automatikusan csinált, hirtelen olyan dolgokká váltak, amikre rácsodálkozol. Its my life…salala… Olyan mozgásokra kezdtem figyelni, amelyekre korábban soha nem gondoltam tudatosan. Ez az időszak a dolgok között rossz, és tudjuk, mit jelent, végtelen.  

Ennek mar 10eve. De… Its my life…Salala

A mult, a jelen kez a kezben beszelne

A múlt...Mielőtt megbetegedtem, teljes munkaidőben dolgoztam, heti  öt vagy hat napban. Közben futottam, szocializálódtam, és agyban jógáztam. És azt gondoltam, hogy ez nagyszerű! Voltak akik azt kérdezték tőlem, hogy vagy? - Jól vagyok, bizi vagyok  – volt a szokásos válaszom. 

Mivel elfoglalt voltam, nem vettem észre, hogy az alvásom minősége sebesen zúgott le a melybe, egyenesen a xar fele. Valamiért ugyanolyan fáradtan ébredtem, mint lefekvéskor. Nem vettem észre, hogy már nem érdekel, mit eszem, mert annyira elfoglalt voltam, csak sajt és más semmi, délutánra kis csokimokit ettem, meg enerdzsi löttyel frissítettem magam hogy átvészeljem a munkát, ugye? Nem vettem észre, hogy hihetetlenül érzékennyé váltam a világra.

A jelen....Sok minden frusztrál az ALS-sel való együttélésben, de valószínűleg semmi sem annyira, mint az, ahogy bánnak velem. Teljesen tisztában vagyok azzal, amit az emberek mondanak, és a tabletem segítségével tudok válaszolni. Nincs szükség arra, hogy bárki hangosabban vagy lassabban beszéljen, mert én nem tudok beszélni.

Nem akarom tétlenül nézni, amikor van valami, amit tehetek, hogy segítsek ebben a küzdelemben, amikor minden 90 perc azt jelenti, hogy egy másik embernél diagnosztizálták ezt a szörnyű betegséget, vagy belehalt. Tudom, hogy sokan kérdezitek majd, hogy mit tehettek a segítségnyújtás érdekében. Kérlek, oszd meg a bejegyzést, mert Igyekszem sok képet rakok be als-el kapcsolatban.

Mazochista lennék?

Néha elgondolkodom, hogy mazochista vagyok-e, amiért itt vagyok. Olyan világban élek, ahol lépten-nyomon magabiztos emberekbe botlom. Belőlük annyira hiányzik a minimális alázat is, hogy észre sem veszik: az a hatalmas mellény valójában egy teljesen hiányos önbecsülést akart eltakarni. Persze ezt maguknak sem ismernék be – helyette inkább úgy tesznek, mintha már a fizikai fájdalom is egy olyan luxuscikk lenne, amiért nekem külön belépőt kellene fizetnem.

Ezzel szemben a legszerényebb emberek, akiket ismerek, Őket nem zavarja a külvilág szánalmas zajongása, mert pontosan tisztában vannak a saját emberi értékükkel. Nincs mit bizonyítaniuk, és főleg nincs senki, akinek bizonygatniuk kellene bármit is. Igy nekem se.

Azt hiszem, az „érzelmek” és a „gondolatok” ugyanannak a selejtes érmének a két oldala. Nem állítom, hogy ez egy nagyszerű dolog, de megtanultam lenyelni magamba az érzelmeimet, amíg nagyon muszáj. Nem szentimentális okokból, hanem tiszta spórolásból, mert hihetetlen mennyiségű energiát zabál fel, abból meg, lássuk be, amúgy is hiányom van.
Kifejezetten együttérző embernek tartom magam, de már cseppet sem vagyok empatikus. Miért? Mert senki sem tudja magát a másik helyébe képzelni. Akkor meg mi a fenéért pazarolnám a nyomorult kis energiámat a gyermeteg képzelődésre? Mintha lyukas korsóval mennek a kútra vízért.

Ahogy a mondás tartja: „Az alázat nem azt jelenti, hogy kevesebbet gondolsz magadra, hanem azt, hogy kevesebbet gondolsz magadra.” Úgyhogy kösz a figyelmet.

Hogyan élj betegséggel? (Hät nem levendulaolajjal tuti)

Gyakran szögezik nekem a kérdést a jól szituált megfigyelők: „Mégis hogyan csinálod?” vagy a személyes kedvencem: „Mi tart életben?”

A válaszom rendszerint csalódást kelt. Nincs mögötte titkos jógaáramlat, nem iszom hajnalban zellerlevet, és ki kell ábrándítanom mindenkit: semmilyen mélyenszántó, hűtőmágnes-kompatibilis megvilágosodást nem tudok felmutatni. Az egész mögött csupán egy végtelenül egyszerű kérdés áll, amit minden reggel felteszek magamnak: „Na, mit akart tőlem az élet?”

Nem vagyok a világ közepe, de szeretem azzal a kijózanító pofonnal indítani a napot: nem vagyok én olyan különleges, és az univerzum sem ellenem esküdött össze. Egyszerűen csak így alakult. A személyes mantra-készletem mindössze egyetlen elemből áll: Új nap, új ígéret.

Félreértés ne essék: nem vettem be semmilyen „gondolj pozitívan és a sejtjeid meggyógyulnak” típusú ezoterikus maszlagot, és nem tervezem mártírként végezni sem. Pontosan tudom, hogy a xar jelen lesz. Ott lesz, ha mosolygok, ott lesz, ha káromkodom, és akkor is, ha a falba verem a fejem. A pozitív gondolkodás nem angyalpor, nem zsibbasztja le a idegvégződéseket.

Ez a szentimentális hozzáállás mégis megnyugtató. Emlékeztet arra, hogy a világ nem velem kezdődik és nem velem ér véget.

A xarnak van egy elragadó tulajdonsága: imádja összezsugorítani az ember életét egyetlen lüktető pontra. Ha hagyom. De ha emlékeztetem magam, hogy az élet ennél jóval nagyobb, hirtelen marad némi hely másnak is: egy kis szépségnek, egy adag makacsságnak, meg annak a furcsa jelenségnek, amit jobb híján életnek hívunk.

Keserűnek lenni persze sokkal kényelmesebb lenne – de ahhoz meg egyszerűen nincs elég energiám.

Holland vagy Hollandiai konyha...

 Meert ugyebar ez egyaltalan nem mindegy. 

Hat erre terjunk ki, mert a H konyha meger egy miset. Itt a zoldsegbol a mindent is beletesznek a krumplipurebe, es stamppotnak becezik. Nekem az osszes hajam az egnek all toluk. Csak hogy sokkoljalak benneteket: sargarepas/tortkrumpli (vaj,so,tejfol nelkul), savanyukaposztas, karfiolos, brokkolis (e ketto elmegy), kaposztas, vmi kaposztas boaaa, spenotos, porehagymas. Neha iztelen, vagy eppen edes/savanyus ecetes kuliszmany. Vagy baconos palacsinta ami kiverte a palacsintaba vetett hitemet. Itt nincs hollandikum mint nekunk Magyaroknak a Hungarikum. Es lehet azt hiszik hogy valogatos vagyok, pedig nem, es nem is szeretnem allandoan megmagyarazni, hogy mi, miert xar. 

Mi az igazi gulyas, porkolt, igazi en sutottem vekony turos-kakaos-lekvaros palacsinta, toltott kaposzta vagy szekely, es meg sorolhatnam? Nem tudod elmagyarazni milyen isteni a zsiroskenyer paradicsommal, lilahagymaval; vagy sult hurka, vereshurka mustarral hajaj; töpörtyü, pacal nyam; vagy cupakos koromporkolt jaj istenem, nyamnyam. 

Egy szo mint szaz igen silany az izvivag. Ezert aztan a minden konyha is megtalalhato. De egy Als betegnek igazan nehez egy ido utan. Mert nekem mindent is turmixolni kell. Igy aztan Editke sajat receptkonyvet is irhatna, ha elfogadhato latvanyt keltenenek az etelek. De nem hiszem hogy kedvelnetek: tortkrumpli, virsli, curry szosz-turmixolva; almas retes, forro tej, pudinggal-turmixolva; kremsajttal toltott szalami,sonka, krumpedli, guacamole-turmixolva; a bolti palacsinta turmixolnva; pacal turmixolva; es meg sorolhatnam milyen szornyusegeket eszem ossze vissza.

Sokak szamara van egy nem nagyon vonzo vonasom, hogy oszinte vagyok. Tudom hogy ezzel meg magam is kellemetlen helyzetbe hozom, mondjuk lex.a.om.

:)

S lon vilagossag

Nem kell megijedni, nem a fejekben tortent, csak a szobamban, hajnali kettokor. De  akkora, hogy a keson elszort gondonatmorzsaim is azonnal eletre keltette a feny. Nem is akartam elhinni, hogy van olyan ember aki nem tudja megkulonboztetni hogy ejjel van vagy nappal. De ha mar igy tortent, gondoltam ha felidezem egy mesem, es szamolni kezdem a baranyfelhoket az egen, elalszom, mint a kopottas nyuszika a tortenetben. De nem igy tortent, mert hajnali pirkadatkor 3879 habos-babos baranykanal nyomott el az arnyek szelleme. Masnap, egy igazan masnap volt, ugy ereztem magam mint aki partizott egesz ejjel. Mikor masoknak elmeseltem, igen csak kikerekedett szemekkel talalkoztam, es ez engem igazolt, hogy neha van baj a tornyokban. 

Vannak fogalmatlansagaim az ujakkal kapcsolatban ezt mutatja a kulturaltsagom. Persze tudom, ki vagyok en? - hogy beszoljak? Micsoda szellemi gazdagsagban elek en, ugye ? Tagitanom kell a tudasom horizontjat, mert e-bookokat szeretnek kesziteni. Es mindezt ajanlanam a jovonek is. 

Mindig megfogadom, hogy jegyzetelni fogok mert olyan jo gondolataim vannak ejjel, de reggelre altalaban elfelejtodnek. Olyan zsufolt a memoriam mint a computerrem C meghajtoja es vagy torlok vagy talan toredezettsegmentesiteni kellene. Vagy hangulatkelto leszarom tablettat szedni szezonalisan.

 A világ változik, és vele együtt a történeteink is. Gyakran hallom a csüggedt suttogást: „Az emberek már csak a képernyőket nézik, senki sem kíváncsi a régi történetekre!” De én nem hiszek ebben. Mert a mese örök, csak a formája idomul a jelenhez.

Minden egyes történet, amit leírok, olyan, mint egy kisgyerek legutolsó, tiszta kívánsága: őszinte, reményteli és határtalan. Lehet, hogy a rohanó hétköznapokban elfelejtjük őket, de a mesék nem a papíron vagy a kijelzők üvegén élnek, hanem a szívekben. És amíg az emberek hisznek a csodákban, a mesék soha nem vesznek el.

Én pedig azért írok, hogy újra és újra meggyújtsam ezt a kis fényt a sötétben.   Eduska 

A kerdes ami foglalkoztat

To be or not to be...

Nem tudom, hogy mi a baj, de erzem hogy valami nem koser. Valami tortenni fog, csak nem tudom mi.

Hat egy hete irtam ezt a tartalmas ket mondatom. A hetedik erzekem azt sugta hogy vmi lesz. Eloszor is le kell szogeznem, hogy en mar nem tudok ennel csendesebb, ennel jobban mar nem tudok jobb lenni. Nem jokedvembol vagyok itt, hanem azert mert beteg vagyok. Es a patyom, nem akartam ezt a megalazo betegseget, az akart engem. Sosem kertem olyat, amit en ne tettem volna meg a munkam  Ez nem kulonleges banasmod, ez egy alap. Mar reg irtam, es rosszul erzem magam mert nem irhatom le ami nem tetszik. Nem ventillalhatom ki magambol ami faj mert olvasnak itt es ez nagyon kellemetlen.  A tokom tele ezzel az egesszel. Haat eleg szanalmas let ez, nem igaz? Tudod mi az igazan szar, az az, hogy ez a blog az en szentelyem es a Magyar barataimnak keszult. Ezt szogezzuk le. Es barmi amit irtam, irok, es irni fogok az csak es kizarolag a veletlen szulemenye lesz. Ezentul befejeztem az irasaim lebutitasat is.

A forgatokonyviromnak uzennem, hogy ez annyira szar drama , amiert az emberek egy fillert sem adnanak, de mivel szar meg konnyet sem ejtenenek. Azt magam teszem meg. Oszinten ha nagyon osszeszedem magam ennel a forgatokonyvnel meg en is jobbat irok . Lenne par otletem:

Fikcios szatira : Az idegrendszerem korábban vonult nyugdíjba, mint én... Vagy...Akkor sem integetnék, ha tudnék

Edit ötvenöt évig a türelem és a szelídség mintaszobra volt volt volt volt volt volt. Aztan beteg lett. Bólogatott, amikor mások a kéretlen életmódtanácsaikat osztották, elnézően mosolygott, amikor „csodatevő kristályvizet” vagy békapetefészkes csoda-kenőcsöt ajánlottak az ALS-ére, és illedelmesen hallgatta az embereket, akik úgy beszéltek vele, mintha a fizikai leépüléssel együtt az agykapacitása is nullára csökkent volna.

Most egy ápolóotthon szobájában él, egyedül. Nincs vagy van, de  elfogadtak, tehat nincs aki naponta rányitná az ajtót, a négy fal közötti magány pedig elviselhetetlenül ingerszegény lenne – ha Edit nem döntött volna úgy, hogy a saját szarkasztikus léte szerint kezdi el játszani a meccset.

Ezert mutatóujjszeme lecsap a szemkövető szoftverrel egybekötött billentyűzetre. A gép szintetikus, monoton hangján visszhangzik :  „Editke leginkább azt szeretné, ha maguk nem beszélnének úgy hozzám, mint egy értelmi fogyatékos aranyhalhoz.” A környezete azt hiszi, a betegség ment a fejére, de Edit végre élvezi az életet. Lehet, hogy a teste feladta a szolgálatot, de a humora végre kiszabadult a jóneveltség börtönéből.

Van amit sosem felejtek

 

Egy tortenet, ami olyan mintha tegnap tortent volna. 1999. Augustus 11-en napfogyatkozas volt. Az en lelkem epp csak megpihent, a vilagunk nyiloban, minden nyarunkat a Holland paromnal toltottuk. Elhataroztuk, hogy atmegyunk Franciaorszgba, mert Rennes varosa korul teljes 100%os lesz a napfogyatkozas. Krirandulas modba kapcsoltunk, specialis uveget szereztunk, gyerekeket felkeszitve, utnak indultunk. Gyonyoru helyek kozt vezettunk, mert mi soha nem a gyors utat valasztottuk,  mi mindent a maga szepsegeben akartunk latni. Mikor megerkezdtunk Rennes hatarahoz, eltereltek bennunket egy hatalmas mezore. Tobb ezren voltunk. Olyan hangulata volt a helynek, amit lehetetlen leirni, es amit elotte sosem ereztem. Emberek ket meter atmeroju serpenyokben sutogettek, kirakodo- vasaros satrakban kinaltak portekajukat. Mindent is lehetett venni, ami a naprol szolt. Es ha jol emlekszem, az emberek dudakkal, dobokkal koszontottek a fogyatkozast. Egyszercsak a tobb tizezer ember kez a kezben egy oriasi korben fort ossze. Mi is. Amikor eltunt a nap azt leirni is hihetetlen. 

Eletem leghosszabb ket perce volt. A nappal felhomalyos, hatborzongato alkonyatba fordult. A levego lehult, a homerseklen a ket perc alatt vagy tiz fokot esett. A legdobbenetesebb a csend volt. Nem volt madarcsicserges, nem volt zummoges, sem nesz, semmi csak a melyseges csend. Amikor elobujt a nap tapsvihar toltotte be a csendet. Mondjuk en sirtam, mert akkor ertettem meg hogy a nap  = elet.

Remelem ma nagyon sokan atelitek ezt a csodat. Erezzetek at, es oromkodjetek.

Nagy megtiszteltetes hogy a Meskete meseajanloba bekerult egy mesem.

Lenyeg kozotti kulonbsegek

 

Minden es mindenki kulombozik a masiktol es ettol olyan szines a vilagunk. Csak ne lennenek hulyek is ilyen sokan. Regen is megvetettem az idiotakat es a hazugokat, es mara undort valtanak ki belolem. Az otthoni helyzet aggaszto a 16 ev uralkodas miatt. Mocskos egy maffia volt, agymosott kovetokkel. Ha csak egy kicsit kevesebbet loptak volna, es odafigyelnek talan nem tartanank a katasztrofa szelen. 2015- ben meg a Duna volt az ur.

Baj mindenhol van, de mindig lesznek olyanok akik azt hiszik ha nem erdekli oket vmi az nincs is. Pedig attol az meg van. Iroasztal mellol konnyu intezkedni. Nem szabadna sem a dolgozokat sem az osztalyon lakokat leterhelni es kevesebb gondoskodassal sujtani. Hogy miert gondoljak, hogy pont a legzavarosabb evszakban kipattan egy otlet hogy kevesebb ember dolgozzon mert igy vedelmezik a szemelyeket. Mitol vedik meg ha tobbet kell dolgozniuk.? Es mi van velunk? Ugye jo ideje csendben vagyok, nincs hangom. Nem szolok semmiert, pedig volna miert. Ha egy orat varok mint a minap a noname apolo ha mar bejon,  tiszteljen meg azzal hogy elmondja, ha segitsegre van szukseg. Mert ha en elfogadom hogy nem tusoltam egy hete, akkor minimum elvarhato volna hogy ne varjak megentcsak mert...

Ma edzettem a szemem de beleszedultem sajnos. Mert vertigom van mellesleg ami eleve szedulessel, hanyingerrel jaro, nem epp szorakoztato esemeny. Igy az Emdr terapia sokkal lassabban mukodhet, ha... Mert abban a gyors szemmozgas elkerulhetetlen. Hat meglatjuk.

Mert a lenyeg az elet. Es ha szar is neha, de nekem fontos. Mert van egy pici, bar nem is olyan pici, boldogsag bombank, aki miatt elni kell. Remelem hogy megtanul majd magyarul, es talan szeretni fogja a meseim.

Huha Te honnan jottel?

 Kerdeztek tolem a minap. Woa, nagyon szep szobad van. Valoban En ez egy olyan hely, ahol a falak az illatok beszelnek.  A levego is mas, mint mashol. Igenyes, mert az hogy egy ilyen helyen elek ne jelentsen igenytelenseget. Ez visszaad belolem valamit ami rolam szol.. Ha mar elek, akkor ne csak almodjak egy elfogadhato eletet hanem eljek is vele vagy benne. 

Jo ez a pichologiai szeansz sok mindent hoz fel. Es csak szolok hogy ez kemeny szembenezes onmagammal. Van bennem egy olyan oldal, ami azt mondja hogy stop allj eleg. Ez valami olyan amit teenager korban erezhettunk utoljara. Marmint masok, mert en nem voltam lazado. Sosem beszeltem vissza, mindig masok mondtak meg mikor mit tegyek. Persze voltak onallo gondolataim, tetteim, voltak jok es voltak nagyon rosszak. De a rosszak tanitottak valamicsket, ha mast nem is, fejbekoppintva hogy " ezt elbaltaztad dragam". "De nagylany vagyok es eleg volt abbol hogy mas mondja meg mit mondjak". Ezt mondtam anyukamnak amikor 40 eves voltam, vki miatt, es akkor lettem felnott. Az angliai elet sok mindent tanitott. Sok embernek kotelezove tennek egy egy kurzust, epito jellegu lenne. Mert megtanitja azt, hogy szamolj el tizig mielott megszolalsz, mert nem tudod kit es hogy banthatsz meg. Ez mindenkire igaz es ezt ott az agyadba verik. Tudnek meselni.

Es mostansag igy az elet hajlatan, Egy olyan vilagban szeretnek elni, amiben orom van es szeretet. Jo volna nem egyedul lenni es sokat beszelgetni.pl milyen lennek ha egeszseges maradtam volna? Elarulom: Hawai - lejtenem az Aloha tancot, fekudnek a tengerparton, koktelt szurcsolnek es elokeloen a napszemcsi arnyekaban, legeltetnem a szemeim a pasikon.

Nem semmi feladat

En, az eletem es a Segitom. Nem irigylem magam sem de Ot sem. Annyi fiok van tele helyzetekkel, hogy nem tudni hol van az eleje. Igy feldolgozni sem egyszeru. En nem gondoltam hogy ennyire nagy a baj a fejemben. Tulporges esete forog bent. Es az mar szerencsere kiderult, hogy nincs baj csak a sors ironiaja hogy minden rosszat elraktaroztam. Es abbol volt eleg. Hihetetlen hogy egy ember mennyire probal megfelelni. Es ehhez a radobbeneshez segitsegre volt szukseg, persze nem banom.

Nagyon nehez jonak lenni. Minden nap ugy lefekudni, hogy halat adok, hogy semmi rossz nem tortent, hogy jo voltam masokhoz es masok is jok voltak hozzam. Mert nekunk betegeknek mar ennyi is eleg,  vagy volna. Mostanaban sokszor jon elo az a mult darabka, amikor megtudtam hogy Als -m van. Mert ott akkor osszedolt egy szep vilag. Emlekszek mekkora remeny volt bennem, hogy meg fogok gyogyulni. Akkor meg nem sejtettem h ilyen lesz. Akkor meg nem tudtam elkepzelni sem , milyen remisztoen vicces neha mar nem emlekezni milyen volt wc utan kitorolni a seggedelmet, vagy hogy mindenki latja a privat zonaimat, csak en nem. Ugye? es tudom h olvasva is vicces de egy egeszeges embernek elkepzelni ezt szinte lehetetlen. Ujabb otthoni Als beteg halt meg. Nagyon sajnalom a csaladokat is, mert ero feletti munkat vegeznek. Ezert vagyok halas minden egyes csendes napert

 Fontosnak tartom az irast, mert hiszem hogy felulirhat bennem dolgokat. es ha mar igy van elkezdtem Keptelen torteneteket irni. 

Ime az elso: Aranyhaj és az iskolabusz

A reggel mindig kritikus volt. Míg a többi gyereknek öt percig tartott a fésülködés, Aranyhajnak három ipari hajkorona-ápoló brigádot bérelnie.Kint a ház előtt megszólalt a jellegzetes, türelmetlen dudálás: TÚÚÚ-TÚÚÚ! A sárga iskolabusz sofőrje, Béla bá – aki már harminc éve szállította a környék mesefiguráit –, az órájára csapott.

– Na gyerünk már, Aranyhaj! Még fel kell vennem a Három Kismalacot is a kanyarban, és ha elkapjuk a piros lámpát, lekésitek az első órát!

Az ajtó kivágódott, és kilépett Aranyhaj. Pontosabban: először kilépett Aranyhaj, majd mögötte még 15 méternyi aranyló hajzuhatag örvénylett a járdán.

– Jó reggelt, Béla bá! – mosolygott a lány, és megpróbált felszállni a busz lépcsőjén.

Ám ahogy fellépett, a haja vége még a kerti törpénél tekergett.

– Várjon, várjon! – kiáltott Aranyhaj. – Nem tudom behúzni a végét! Ráállt a szomszéd macska!

Béla bá sóhajtott, kicsatolta a biztonsági övét, elővett egy forgalomirányító tárcsát, és kiment a busz mögé.

– Álljon meg a menet! Forgalomkorlátozás! – kiabálta a mögötte várakozó autóknak, miközben próbálta felgyűrni Aranyhaj haját, mint egy nehéz tűzoltótömlőt.

Tíz perc küzdelem után Aranyhaj végre bent volt. A gond csak az volt, hogy a haja teljesen beborította a busz középső folyosóját.

Ekkor felszállt a Gonosz Banya is, aki történetesen a kémia tanárnő volt az iskolában. Amint belépett, megcsúszott Aranyhaj csillogó hajzuhatagján, és mint egy bobsportoló, elhasalt a folyosó közepén.

– Ez felháborító! – sikoltotta, miközben a seprűje beakadt egy szőke fürtbe. – Ez a busz egy pókháló! Azonnal nyírjátok le ezt a szénaboglyát, különben mindenkinek egyest adok magatartásból!

– Hozzá ne nyúljon! – kiáltott fel Aranyhaj. – A hajam varázserejű! Ha levágják, elveszíti a fényét, és nem tudok vele ingyen wifit fogni az egész busznak!

Erre a hírre az egész busz elcsendesedett. A gyerekek hirtelen nem panaszkodtak többé. A Három Kismalac kényelmesen ráfeküdt a pihe-puha fonatra, mintha egy szőrös matrac lenne, Piroska pedig elkezdte átkötni a hajvégeket, hogy jobb legyen a 4G-s lefedettség. Minden ment is a maga útján, amíg el nem érték a meredek erdei lejtőt. Béla bá rálépett a fékre, de a fékpedál váratlanul felpuhult.

– A csudába! – kiáltott Béla bá, és az arca krétafehér lett. – Elment a hidraulika! Nem áll meg a busz! Száguldunk a szakadék felé!

A buszban kitört a pánik. A jármű egyre gyorsabban robogott az út végi lezárt kanyar felé. Ekkor Aranyhaj átvette az irányítást.

– Béla bá! Nyissa ki a vészkijáratot a busz hátulján! – kiáltotta.

– De miért?!

– Ne kérdezze, csak nyissa!

Aranyhaj megragadta a fonat végét és ledobta a busz padlójára. A gyerekek összefogtak: Piroska, a kismalacok, sőt még a Gonosz Banya is megragadták a szőke hajkötelet.

Amikor a busz hátulja kinyílt, Aranyhaj a haja legvégét kihajította az ablakon. A hosszú fonat körbeölelte a szilárdan álló Tölgyfa-óriást az út szélén. A haj kifeszült. A gumik csikorogtak. A busz méterekre a szakadék széle előtt, egy óriási rántással megállt. A hajszálak megfeszültek, de nem szakadtak el – hála a minőségi balzsamnak.

A buszban halálos csend volt. Majd Béla bá lassan hátfordult, megtörölte a homlokát, és ránézett Aranyhajra:

– Nos... kislány. Azt hiszem, visszavonom, amit a reggeli késésről mondtam.

Az iskola előtt a igazgató úr már a kapuban várta a buszt. Amikor meglátta, hogy a sárga jármű mögött egy 20 méteres szőke kötél húzódik, amit maga Aranyhaj teker fel egy óriási kábeldobra, csak annyit mondott:

– Aranyhaj, holnaptól te vagy a busz hivatalos biztonsági felvigyázója. Cserébe kapsz egy prémium bérletet és korlátlan sampon-ellátmányt az iskola büféjében!

Aranyhaj elmosolyodott. A nap pedig ment tovább, ahogy a mesékben meg van írva.

 

Kar hogy nem mondhatom el

 

Pedig neha ugy erzem szetfeszit. Nem mondhatom el, hogy olyanok vannak olyan helyeken, akik nem oda valok. Ha en nem tudok valamit, kerdezek, de ugy latom a kornyezetemben csak engem aldott meg a JoIsten ezzel az erzessel. Megjegyzem, hogy ez egy szimpla kepesseg,semmi mas nem kell hozza, csak ido,es tisztelet. Es ebben sajnos en nem segithetek, mert vagy van vagy nincs. Jo lett volna belole egy ici-pici tegnap. 5 ev munkajat 2 ora alatt kellett egyik tobiirol egy ideiglenes tobiira atpakolni. Delutanra eletemben eloszor valami melyrol jovo szomorusaggal egybekotott mentalis es fizikai faradtsag nyomott le. Ugy ereztem magam mintha egy oriasi sziv lennek, egy oriasi agyban. Mindenhol dobogtam es a testem csak egy oriasi szivtarto volt hogy ne kint, hanem bent  legyen. Olyan, mintha a sajat letem megkerdojezodne. Vajon mive leszek eme vilagban? Tudom hogy kacifantos olvasni, de szerintem aki ismer erti. 

Kar hogy nem mondhatom el,mennyire hianyoznak az elvesztegetett percek, amik mar nem jonnek vissza. Kar hogy nem mondhatom el hogy olyat ereztem amit eddig nem. Nem akarom megeroszakolni a masok erzeseit es gondolatait mert fontosnak lenni, csak erzesek altal lehet, materialisan nem. Becsaptam sajat magam azzal hogy azt sulykoltam magamnak, 

kepes vagyok nyomot hagyni utanam. Eleg balga vagyok.

Itt ulok egyedul es elfelejtek beszelgetni. Mert a hangom vagy a beszelokem az utobbi honapokban sok csatat vivott, rokkant lett mint en. Na szuper, ket rokkant egy csardaban -  jol nezunk ki...soha nem erzett lazadas van bennem. Es mert nem mondhatom el hogy mit erzek faj a torkom a sok, nem kimondott szotol. 

Es amit en sem tudtam az az, hogy a Facebook uzeneteket is elveszitem egy ideiglenes geppel. De koszonom kerdesed jol vagyok. 

Az en kapcsolatom

A szavaknak nagy hatalma van es en most az kivanom, hogy most azonnal jojjon ra a hasmars arra aki ma belenyult a gepembe. Egy 5 eves kapcsolatot tett tonkre. Joban voltunk, soha nem vitatkoztunk, persze neha mar-mar onalosodni akart, sajat gondolatai voltak, neha megprobalt csinytalankodni. De jol megvoltunk. Most irni sem tudok rendesen. A betuk ugralnak elottem, pedig ugyanazt csinalom mint eddig. A keyboard torlesevel az en nagy szo - taram is husss ment a levesbe. B+b+b+. De mi  a faxert nyul bele egy specialis szamitogepbe olyan ember aki nem ert hozza. Igaz hogy Tobii nem volt fiatal, de nem volt demencias sem, de most mintha agymosason esett volna at. Nem ismer fel hiaba kopogtatok memoriajanak ajtajan, nem erti mi a jo istent keresek nala. 

De nem csak a keyboard az amit kitorolt de az eye traking programot is. Ezt a bejegyzest mar egy oraja irom, es hogy bemutassam ot nap 50 oldal, azaz napi pfff. Olyan duhos vagyok, hogy szikrakat szor a szemem. Mert hiaba calibraltuk ujra, xar, nagyon xar. Edes istenem miert engedsz hulyeket a kozelembe. Ot ev, anyad.

ugy erzem magam mint akit megbiznak hogy vegezzek el egy vakbel mutetet de bena vagyok.

Es egy cifra mondattal zarnam...(hogyazrezfanfutyulosrezfaxubagolyvigyeneltegedapokolbugyrabateidiotabaromkocsog.

Szeretem is meg nem is

 Valahogy igy. Az utobbi idoben csendes megfigyeloje voltam onmagamnak es a kornyezemnek. Rajottem hogy festeni sem lehet nalam jobbat es szebbet talalni. Oh persze hogy vicceske vagyok tudom, de tapasztalatbol hallottam :) es komolyan az utobbi idoben hangom sem lehet hallani. Mondjuk azert is mert a hangom Mekkaba nyaralni es nem akar visszajonni. Nem baj mondanam de ez annyira nem vicces. Azert nem, mert mostansag tenyleg  csak azok ertenek akik ismernek. Es ez azert fontos mert az alapszintu elethez szukseges letezest befolyasolja. Es en mar nem tudom hogy milyen magyarazatot adjak, ez nem privilegium, nem extra kenyelem, ez egy75%-ban bena  ember szukseglete. 

Az hogy tiz ev ota cipelem ezt az ordogi betegseget, az nem mast, ez csak az en eromet bizonyitja. Bebizonyitottam hogy az elni akarasom joval tobb mint apro csatak megnyerese. Erzem hogy ezek a harok... Annira nem meltok egy ilyen betegseggel szemben. Mert ez odaig fajult, hogy a nevetol is sirogorcsot kapok, amitol a hangom veszik el. En ugye Angliaban dolgoztam apolokent otthonban. Emlekszem a lakokra, a dolgozokra, es a mentalitasban is teljesen mas. Ezzel nem azt mondom hogy degradaljak barmit is. De lehetne csinalni mashogy is.

Furcsa volt a multhet, nem gondoltam hogy ennyi Jo Ember van a vilagban. Mi Magyarok megis csodalatos emberek vagyunk. Csak egy ärtatlan par soros bemutatkozast irtam, amit bevallom oszinten ki akartam torolni de nem sikerult. Keso este volt, lottek fel a pizsamat, ugy gondoltam reggel majd kitorlom. Kinyitottam a feszt es mint az Alpok legmagasabb csucsarol elindult lavina ugy omlottk az emberek reakcioi es levelei. Minden oraban volt miert sirnom. A fellegekbol persze visszahuzott a valosag. De egy hetig megtapasztalhattam milyen a "nepszerusegben" furdeni. Jo, nagyon jo. Kaptam 70 uj kovetot a meselo oldalamra. Nagyon halas vagyok erte. Es mivel itt is tobb mint 650 olvasom volt, fogadom, igerem hogy tobbszor jelentkezem.

Kerem vigyazzanak, az ablakok zarodnak!!

Megfigyeltemccchogycccmegfigyelnek.Tecccik. Ettolcccnemcccijedekmeg. Tul sok tortent vala amikrül nyemän tracs vala. Nincs mult, toroljuk ki, kezdjuk ujra. Szerintem meg nem. 

Nem kezdhetem az elejen, de csak azert mert all. Uj ido kovetkezik. En a regi csiti-cseti  Ozike  vagyok, es ezt ezen a heten mindenki megtapasztalhatta. Peldaul a gyerekeim, mert egyetlen rinya pillanat sem volt. Vegre egy nyugodt hetuk lehetett ( szivesen). Egyetlen rossz szo, pillantas nem volt az apolokkal csak mosoly, moka es kacagas. Mert ilyen az amikor olyanok segitettek akik ismernek. Es nem azert aggodtam hogy ki nem fogja erteni a konyorgesemet, hanem hogy tudjak-e hogy pl nem levehetendo az elteto levegot kozvetito arcra helyezendo szerkezet. Igy hat boldog hetet tudhatok magamnak.

Es ennek van egy oriasi konkluzioja. Meg pedig az hogy ebben az Als ällapotban nagyon fontos az allandosag. Ez nem kivaltsag, csak egy elfogadhato elet es bizalom. Vagy ertjuk vagy nem, ettol még ez fontos. Mert aki nem ert tobb kart okozhat mint hasznot. Es ebben semmi haszon, talan csak annyi hogy ha a nap jo, nem tulelek , hanem megelem hogy jo. Ennyire egyszeru. Nem vagyom baberokra csak ilyen napokra. Tul sokat kivannek? Nem hiszem.

Ket het kellett hogy lecsillapodjak. Sajnos. Ket het ami megcsipkezte a lelkem. Mert sokan nem tudjak hogy mar konnyebb angolul mint a sajat anyanyelvemen beszelni. Hogy a gyerekeim sem ertik hogy mit mondok. Tudod ez nagyon szomoru. Egy anyanak nagyon faj.

Voltam. Lettem.

Amikor segitseg kell

Az most van. Sajnos a tortentek jobban megviseltek mint gondoltam. Sokkal jobban. Heves szivdobogas, rossz kedv, rengeteg siras. A hangom elutazott Mekkaba, a tudom a Himalaja csucsan rekedt levego utan kakodva, testem egy szuk szikla repedesbe szorulva. A gyomrom liftezik minden nap negyora tajban. Miert akkor? Ne kerdezd, nem tudom ra a valaszt. Most kaptam eloszor pszichologus segitseget amiert most nagyon halas vagyok mert meg vannak terveim, ezert nem akarok meg meghalni, meg nem allok keszen a halalra. Tiz ev es igazan senki nem segitett feldolgozni hogy barmikor elmehetek egy mas vilagba. Persze tudom hogy ez is ember fuggo, es en hagytam magam fuggni ebben a  furcsa vilagban. Ez egy olyan vilag amit nem en valasztottam, a vilag valasztott engem, es mindenkivel egyutt. 

Ma talalkoztam a pszichologussal. Nem volt konnyu, egyaltalan nem, hisz annyi minden bant, annyira csorbult a lelkem. De a kapcsolodas annyira konnyu volt vele, mint amikor valakivel sok sok ev utan ujra talalkoztok. Hihetetlen jo, de egyben fajdalmas seansz volt.

Az emberek annyi fajdalmat kepesek csendben, neman elviselni, hihetetlen. En ekozben gyavan?Kitarulkozom? Vajon gyavasag e kitarulkozni?? Ezen gondolkodom egy hete. Szerintem egy het utan mar tudom hogy szembenezni a halällal es egyutt elni vele , na ehhez kell kurazsi. Eshogymiertiromlehatazertmert szerintem egyertemu de rad bizom,.

Van egy pont a diszkriminacioban is ami mar nem vicces

 Hat most mit mondjak, ez egy liberalis tarsadalom, ahol minden ember egyenlo. Mondjuk ezen hosszasan tudnek vitatkozni, mert pl par kolleginaval nem szeretnek azonosulni. Mult heten volt egy nap amikor nem volt felelos aki segiteni tudott volna . Tehat a lanykam jott a fiam segitsegevel hogy egyaltalan tuleljuk a napot. Es oszinten szolva, en mar szivesen bemoszerolnam hivatalos helyen, ahogy velem viselkedett.  Minden ami etikatlan azt kipipalta a tetteivel. Azt mondjak hogy en vagyok a problema, de etikailag lehetnek en az " uveghegyen tuli bibircsokos gonosz boszorkany" akkor sem kulonboztethet meg azert mert nem beszelek hollandusul. O aki tudom hogy beszel angolul, csak hollandusul karattyolt, en pedig csak neztem hogy,,, de ezt most komolyan??? Nem jutottunk dulore. Es oszinten szolva maar konstataltam hogy joszar lesz a napom,de megerkezett a lanykam. "kartarsno" ettol kezdve be sem jott, nem segitett annak akinek a munkajat vegezte. Egy modortalan nember akire a kisujjamat sem biznam, nem hogy az eletem. 

Amit ma ateltem azt az utolso ellensegemnek sem kivanom. Fizikailag (agyra lenyomas, rangatas) verbalisan es mentalisan .... akinek a  feladata a tisztesseges es emberseges segitseg nyujtas. Miutan ... nem akartam semmit tole. Igy nem ettem nem ittam delutan 4-ig. A privat felemet ugy takaritotta meg, mintha sexualtam volna orakon at, pedig csak pisiltem. A fejem szet megy.

Szoval ma betegkent, benakent es emberkent, embertelen banasmodba reszesultem.

Nem azert vagyok csendben

 - mert buntetek, vagy mert nem szeretlek hanem azert mert hp vagyok. Mert jo lenne ha egy nap 36orabol allna. Annyi mindent szeretnek meg tenni, de nem tudom meddig elek. Oh nem gondolkodom a vegen, de ugye bar Ember tervez, Isten vegez. Ugyhogy igyekszem mindent megirni ami bennem van. Mar nem vitatkozom a kollegakkal, pont leszarom mert en mar nem fogok valtozni. Akinek nem tetszik annak csak annyit hogy kb. 

Az elso mesekonyv a sorozatbol kinyomtatodott. Es szeretnem ha sok kisgyerek kedvet lelne az olvasasban. Es ez a gyerekek egeszseges fejlodesehez  fontos kell hogy legyen. 

Elorendelheto, pl gyereknapra, vagy szulinapra, vagy csak ugy. Mar a masodik konyv is ellenorzes alatt, ( A Tolgyasztal mesei), de a harmadik is olvasas(beta) is folyamatban.

De  orommel osztom meg, hogy egy meses szakacskonyvet irok jelenleg gyerekeknek, olyan receptekkel amik konnyen elkeszithetok es melyek oromet okozhatnat a csalad minden tagjanak. 

Hidd el megeri varni a Kuncogo Kanal receptjeire hisz ilyenek kozul valaszthatsz majd :  Törpehegyi Sajtos Sziklaszirtek (Ropogós mini szendvicsek a legnagyobb kalandoroknak). Vagy Hajnali Felhőpárna Sonka-szalaggal (Pillekönnyű, sajtos-sonkás omlett a legszebb reggelekhez),