Egy tortenet, ami olyan mintha tegnap tortent volna. 1999. Augustus 11-en napfogyatkozas volt. Az en lelkem epp csak megpihent, a vilagunk nyiloban, minden nyarunkat a Holland paromnal toltottuk. Elhataroztuk, hogy atmegyunk Franciaorszgba, mert Rennes varosa korul teljes 100%os lesz a napfogyatkozas. Krirandulas modba kapcsoltunk, specialis uveget szereztunk, gyerekeket felkeszitve, utnak indultunk. Gyonyoru helyek kozt vezettunk, mert mi soha nem a gyors utat valasztottuk, mi mindent a maga szepsegeben akartunk latni. Mikor megerkezdtunk Rennes hatarahoz, eltereltek bennunket egy hatalmas mezore. Tobb ezren voltunk. Olyan hangulata volt a helynek, amit lehetetlen leirni, es amit elotte sosem ereztem. Emberek ket meter atmeroju serpenyokben sutogettek, kirakodo- vasaros satrakban kinaltak portekajukat. Mindent is lehetett venni, ami a naprol szolt. Es ha jol emlekszem, az emberek dudakkal, dobokkal koszontottek a fogyatkozast. Egyszercsak a tobb tizezer ember kez a kezben egy oriasi korben fort ossze. Mi is. Amikor eltunt a nap azt leirni is hihetetlen.
Eletem leghosszabb ket perce volt. A nappal felhomalyos, hatborzongato alkonyatba fordult. A levego lehult, a homerseklen a ket perc alatt vagy tiz fokot esett. A legdobbenetesebb a csend volt. Nem volt madarcsicserges, nem volt zummoges, sem nesz, semmi csak a melyseges csend. Amikor elobujt a nap tapsvihar toltotte be a csendet. Mondjuk en sirtam, mert akkor ertettem meg hogy a nap = elet.
Remelem ma nagyon sokan atelitek ezt a csodat. Erezzetek at, es oromkodjetek.
Nagy megtiszteltetes hogy a Meskete meseajanloba bekerult egy mesem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.