Megfigyeltemccchogycccmegfigyelnek.Tecccik. Ettolcccnemcccijedekmeg. Tul sok tortent vala amikrül nyemän tracs vala. Nincs mult, toroljuk ki, kezdjuk ujra. Szerintem meg nem.
Nem kezdhetem az elejen, de csak azert mert all. Uj ido kovetkezik. En a regi csiti-cseti Ozike vagyok, es ezt ezen a heten mindenki megtapasztalhatta. Peldaul a gyerekeim, mert egyetlen rinya pillanat sem volt. Vegre egy nyugodt hetuk lehetett ( szivesen). Egyetlen rossz szo, pillantas nem volt az apolokkal csak mosoly, moka es kacagas. Mert ilyen az amikor olyanok segitettek akik ismernek. Es nem azert aggodtam hogy ki nem fogja erteni a konyorgesemet, hanem hogy tudjak-e hogy pl nem levehetendo az elteto levegot kozvetito arcra helyezendo szerkezet. Igy hat boldog hetet tudhatok magamnak.
Es ennek van egy oriasi konkluzioja. Meg pedig az hogy ebben az Als ällapotban nagyon fontos az allandosag. Ez nem kivaltsag, csak egy elfogadhato elet es bizalom. Vagy ertjuk vagy nem, ettol még ez fontos. Mert aki nem ert tobb kart okozhat mint hasznot. Es ebben semmi haszon, talan csak annyi hogy ha a nap jo, nem tulelek , hanem megelem hogy jo. Ennyire egyszeru. Nem vagyom baberokra csak ilyen napokra. Tul sokat kivannek? Nem hiszem.
Ket het kellett hogy lecsillapodjak. Sajnos. Ket het ami megcsipkezte a lelkem. Mert sokan nem tudjak hogy mar konnyebb angolul mint a sajat anyanyelvemen beszelni. Hogy a gyerekeim sem ertik hogy mit mondok. Tudod ez nagyon szomoru. Egy anyanak nagyon faj.
Voltam. Lettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.