Pedig neha ugy erzem szetfeszit. Nem mondhatom el, hogy olyanok vannak olyan helyeken, akik nem oda valok. Ha en nem tudok valamit, kerdezek, de ugy latom a kornyezetemben csak engem aldott meg a JoIsten ezzel az erzessel. Megjegyzem, hogy ez egy szimpla kepesseg,semmi mas nem kell hozza, csak ido,es tisztelet. Es ebben sajnos en nem segithetek, mert vagy van vagy nincs. Jo lett volna belole egy ici-pici tegnap. 5 ev munkajat 2 ora alatt kellett egyik tobiirol egy ideiglenes tobiira atpakolni. Delutanra eletemben eloszor valami melyrol jovo szomorusaggal egybekotott mentalis es fizikai faradtsag nyomott le. Ugy ereztem magam mintha egy oriasi sziv lennek, egy oriasi agyban. Mindenhol dobogtam es a testem csak egy oriasi szivtarto volt hogy ne kint, hanem bent legyen. Olyan, mintha a sajat letem megkerdojezodne. Vajon mive leszek eme vilagban? Tudom hogy kacifantos olvasni, de szerintem aki ismer erti. Kar hogy nem mondhatom el,mennyire hianyoznak az elvesztegetett percek, amik mar nem jonnek vissza. Kar hogy nem mondhatom el hogy olyat ereztem amit eddig nem. Nem akarom megeroszakolni a masok erzeseit es gondolatait mert fontosnak lenni, csak erzesek altal lehet, materialisan nem. Becsaptam sajat magam azzal hogy azt sulykoltam magamnak,
kepes vagyok nyomot hagyni utanam. Eleg balga vagyok.Itt ulok egyedul es elfelejtek beszelgetni. Mert a hangom vagy a beszelokem az utobbi honapokban sok csatat vivott, rokkant lett mint en. Na szuper, ket rokkant egy csardaban - jol nezunk ki...soha nem erzett lazadas van bennem. Es mert nem mondhatom el hogy mit erzek faj a torkom a sok, nem kimondott szotol.
Es amit en sem tudtam az az, hogy a Facebook uzeneteket is elveszitem egy ideiglenes geppel. De koszonom kerdesed jol vagyok.
