Most vagy az van hogy utal mint a szart, vagy az egeszbe nagyivbe kakil. Amikor en dolgoztam, mindenkirol mindent tudtam. Mert erdekelt. Tudom tudom nem vagyunk egyformak. Ezek utan mondom, szerencsere. Mondjuk negy nap utan megertette hogy minden nap ugyanaz körülöttem semmi nem valtozik. Ezen felbuzdulva az osszes muszakjaban o volt velem. Termeszetesen nem reagaltam rosszul mert a tudasa nem egyenesen aranyos a modoraval. Mert a tudasa jo. Es vagy konnyu vagyok a megszokott rutin miatt, vagy nem is utal annyira.
Udv a jelenben. Azon toprengtem hogy az uj kliensek, akik ide jonnek lakni, optimizmussal tekintenek e a jovore, vagy azt gondoljak hogy az utolso allomasuk lesz. Mert ahogy en nezem a marciust inkabb utolso mint allomas. Megent ketten mentek el. Ez persze nem a hely hibaja. De remiszto. Az egyik Als beteg volt. Masfel evig volt beteg, harom hete lakott itt. Harom het. Ennyi jutott neki. Meg sem szokhatta a helyet. Nagyon szomoru sorsok, mert egy eve meg hegyet maszott, biciklizett. Es tegnaptol o sincs. Az utolso napjait a korhazban töltötte a felesegevel, aki rakkal kuzd. Ezek az igaz tortenetek.
Megfogadtam hogy nem politizalok mert minden alkalommal annyira duhos leszek hogy az mar nekem art. Nem tudom mi fog tortenni de...Ok ok, befogtam, nem politizalok.
Partiztunk is, de ezt majd legkozelebb..
Zarjunk vidäman a napot hiszen az unokam pont ilyen vonasokkal megaldott gyermek mint en voltam kb ennyi idosen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.