De kezdjuk az elejen. Ez a honap az ujjaszuletes , nekem. Emlekszunk az egy evvel ezelotti orvosi muhibara, marmint ha az agresszivitasat annak lehet nevezni. Meg mindig elevenen el bennem. Volt egy nemzetkozi nonap, de itt pont mindenki leszarta.
Van egy egyetlen lanyom es van egy egyetlen fiam. Az egyetlen lanyom pentek 13-an belepett a legerettebb es legszebb korba.(40) En ezeket az eveket szerettem a legjobban. Remelem Ö is szeretni fogja.
Van vagy,,, sok befejezetlen mese, amiket gatyaba kell raznom es kozhirre tenni. Es ujra es ujra olvasom azokat melyek konyvecskebe formalodnak.
A kolleginankat megcsaphatna a szel. De komolyan. Hihetetlen kedvesnek tetszik latszani, de ugye azt mar tudjuk a latszat neha csal. Vele minden képpen. Neha mar nevetek azon ahogy beront a szobamba mint egy fani, mert nem ismeri az ajton valo ugynevezett csengetes helyetti kopogast. Aztan van olyan hogy a lanykam itt van de ezt kollegina nem tudja, igy ugy ront be hogy az ablak is beleremeg. Arcara a dobbenet ul, a mienkre pedig a visszafojtott nevetes. Ezt kovetoen parszor meg bejott, mi pedig arra hogy van keze a kopogashoz. Aztaaa. De amint egyedul maradtam elvesztette a kopogtatas muveszetet. Szegeny en. s lon vilagossag az fejekben vala. gondolom en.
Belathato, hogy nagyon bizi benacska vagyok. Valahogy mozgositani kellene az Als betegeket egy alapitvanyba, mert itt Hollandiaban hihetetlen fontosnak tartjak kiallni az Als betegseg gyogyitasaert, lassitasaert. Otthon gondolom semmi sajnos. bar meg kell jegyeznem hogy azert meg itt is volna mit valtoztatni. Mondjuk hogy nem vagyok probababa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.