2026. november 12., csütörtök

Viselkedni tudni kell

 

Én természetesen a jó modoromról vagyok ismert, hangon innen, hangon túl. Tegnap be is bizonyítottam. Csupán magam miatt. Fokozatosan, de biztosan elveszítem a hangomat. Nem vagyok kórustag, árverező vagy szónok, vagy az egész étlapot felolvassa a szomszéd asztal kedvéért. Miért, haha, mert nem tudom. Vizuális ember és alkotó vagyok, így a szemem és a kezem mindig is a testem alapvető részei voltak, legalábbis ami meghatározza, hogy ki vagyok ebben a világban. És ha a szemeim beszelni tudnának, huu attól még a nyomdafesték is elpirulna.

Még mindig szűröm, amit írok, próbálok óvatos lenni azzal, amit a bejegyzésekben mondok.. De néhány szituáció amatőr gyártásban Emmy-Grammy díj gyanús lenne. Leszögezem, hogy ha mondom, értem ha nem értik de ha leirom?... Tehát íme: Én : forditsdfelem-o: forditsamfelem? Én :neeem,forditsdfelem!O: nemertem,forditsamfelem?Miert nem jo? Én feladtam mert a türelem gombolyagom elfogyott, miközben az eszem vert csipkéhez hasonlít.

Szeretem a pichomokusom mert mindenről lehet beszelni. Már többet tud mint Te. Pl mi segítene az osztályon? Hat tudnék mit mondani. Hogy pl 1,2,3,4,5…. vannak vagy tízen akikkel szavak nélkül értjük egymást. De egy sem dolgozik ugyanúgy mint a másik. Es nekem is tudnom kell hogy ki hogy dolgozik. Ugorj a cipőmbe egy napra és megtudod.


Azért írok, mert terápia, mert segít nekem. Ha korlátoznom kell, amit írok, korlátoznom kell a gondolataimat és a szavaimat, mert aggódom mások reakciója miatt, akkor már nem tudok írni..

2026. november 5., csütörtök

Kinek mi jelent egy vallomas


 Azt gondolom, hogy az írás a mi legősibb, mégis legmodernebb kifejezési formánk. Akár egy versről, vagy fordulatos novelláról vagy a mindennapi érzéseink egyszerű, olykor kaotikus bejegyzésről egy naplóban, az írás a lélek tükre és egyben gyógyító erejű szertartás is.

Az írás nem csupán a tehetséges művészek kiváltsága.  Nem kell mesterművet alkotni ahhoz, hogy értékes legyen.

A fejemben cikázó gondolatok gyakran gombolyagként gabalyodnak össze: a félelmek, a vágyak, a stressz és az emlékek egyszerre követelnek figyelmet. A káoszból sorok, a sorokból pedig írás lesz.  Végre segít távolságot teremteni a problémáimtól.

Nekem az írás érzelmi szelep, kinyitom/becsukom/kinyitom/becsukom.  Már tudom, hogy mindennapi nyomás, a kimondatlan sérelmek és a felgyülemlett feszültség mérgezővé válhat, ha bennem reked. Igy nekem a naplóírás egy biztonságos, ítélkezésmentes zóna, ahol teljesen őszinte lehetek.  Nem kell megfelelnem senkinek, kiírhatom magamból a dühöt, a bánatot vagy éppen a túláradó örömet. Olvastam, hogy ez a fajta „érzelmi kiürítés” tehermentesíti az idegrendszert, csökkenti a szorongást, és bizonyítottan hozzájárul a mentális jóltéthez.

Az élet gyakran kiszámíthatatlan, nézz meg engem, sok minden felett nincs hatalmunk. Az írásban viszont mi vagyunk a teremtők.  Egy üres papírlap vagy egy villogó monitor előtt mi irányítjuk a világot: szavakkal építhetünk újat, formálhatunk sorsokat, vagy adhatunk értelmet a számunkra nehéz élményeknek.  Akár egy sor versben örökítjük meg a naplemente szépségét, akár egy elrontott novella-vázlatban keressük a karakterek hangját, vagy este a lámpa fényénél leírjuk a nap fájdalmait a naplónkba – az írás által önmagunkhoz érkezünk meg.

Megnyugtat, és emlékeztet arra, hogy a történetünk fontos.

Íme pár sor melyben a szorongás szólal meg – nem mint ellenség, hanem mint egy túlbuzgó, aggodalmaskodó útitárs, aki görcsösen vigyázni akar rám, csak éppen rosszul méri fel az erőket.

Te azt hiszed, a szörny vagyok a sarokban,

ki éjszaka a lélegzeted lesi.

Pedig én csak a pajzsod akartam lenni,

a páncél, mit a világ ellen feszítesz ki.

 

Túl sok a terhed. Tudom, jól tudom.

Ezért remeg a kezem, mikor hozzád érek.

Nem elvenni akarom a holnapot,

csak óvlak attól, ami fagyos és hideg.

 

Nézz rám még egyszer, ne fuss el!

Nem harcolni jöttem.

Ha leülsz mellém, s meggyújtod a lámpát,

talán én is elhagyom a félelem árnyát,

s holnapra csak csendes emlék maradok,

ki vigyázott rád, míg aludtál, szabadon.

.