Én természetesen a jó modoromról vagyok ismert, hangon innen, hangon túl. Tegnap be is bizonyítottam. Csupán magam miatt. Fokozatosan, de biztosan elveszítem a hangomat. Nem vagyok kórustag, árverező vagy szónok, vagy az egész étlapot felolvassa a szomszéd asztal kedvéért. Miért, haha, mert nem tudom. Vizuális ember és alkotó vagyok, így a szemem és a kezem mindig is a testem alapvető részei voltak, legalábbis ami meghatározza, hogy ki vagyok ebben a világban. És ha a szemeim beszelni tudnának, huu attól még a nyomdafesték is elpirulna.
Még mindig szűröm, amit írok, próbálok
óvatos lenni azzal, amit a bejegyzésekben mondok.. De néhány szituáció amatőr gyártásban
Emmy-Grammy díj gyanús lenne. Leszögezem, hogy ha mondom, értem ha nem értik de
ha leirom?... Tehát íme: Én : forditsdfelem-o: forditsamfelem? Én :neeem,forditsdfelem!O:
nemertem,forditsamfelem?Miert nem jo? Én feladtam mert a türelem gombolyagom
elfogyott, miközben az eszem vert csipkéhez hasonlít.
Szeretem a pichomokusom mert mindenről
lehet beszelni. Már többet tud mint Te. Pl mi segítene az osztályon? Hat tudnék
mit mondani. Hogy pl 1,2,3,4,5…. vannak vagy tízen akikkel szavak nélkül értjük
egymást. De egy sem dolgozik ugyanúgy mint a másik. Es nekem is tudnom kell
hogy ki hogy dolgozik. Ugorj a cipőmbe egy napra és megtudod.
Azért írok, mert terápia, mert segít nekem. Ha korlátoznom kell, amit írok,
korlátoznom kell a gondolataimat és a szavaimat, mert aggódom mások reakciója
miatt, akkor már nem tudok írni..
