Hatra tekintve > Pedig elore kellene

 Az ALS ráébresztett, hogy az élet, amihez annyira szeretnék ragaszkodni, sosem a nagy pillanatokból állt. Csak a köztes hétköznapokból. 

<<<<<<<Amikor az Al a baratod
Az ALS előtt azt hiszem, nem is értettem, mennyi mindenre várok az élettől. Vártam a hétvégét. Vártam a nyarat. Vártam míg több pénzem lesz. Vártam a következő szabit, a következőt, a következő születésnapot, a következő izgalmas dolgot. Nem voltam boldogtalan. Csak elfoglalt voltam… Its my life…Salala

A betegségem előtt őszintén mondhatom, hogy a kávé volt az egyik legnagyobb szerelmem. Talán egy kicsit túlzó, de mindenképpen ez segített kikelni reggelente az ágyból, és szebbé tenni a napomat.  És még ma is. Tíz év után is. Csak már szívószállal.  Tudom, hogy ez a legtöbbek számára nem tűnik csodának, de számomra az.  Igazán hálás vagyok, hogy van valami, amit szeretek az életemben. its my life...salala..

Amikor egészséges vagy, nagyon könnyű úgy élni, hogy a tekinteted a későbbiekre szegeződik. Ha egyszer befejezem ezt…Ha túl leszünk ezen a héten…Majd ha a gyerekek nagyobbak lesznek…Egyszer majd…its my life…Salala

Amikor meg nem, és arcon csap a valosaaaaaaaag>>>>>>>>>>

Ehelyett beléptem az egész élet egyik legfurcsább szakaszába:  Eleget tudtam ahhoz, hogy féljek, de nem eleget ahhoz, hogy tudjam, mitől félek.  A várakozás megváltoztatja azt, ahogyan a saját testedről gondolkodsz. Hm… Ez a rángatózás már itt volt korábban is?  Mindig így jártam?  Miért nem tudok ugrálni?

Amit a tested 56 éven át automatikusan csinált, hirtelen olyan dolgokká váltak, amikre rácsodálkozol. Its my life…salala… Olyan mozgásokra kezdtem figyelni, amelyekre korábban soha nem gondoltam tudatosan. Ez az időszak a dolgok között rossz, és tudjuk, mit jelent, végtelen.  

Ennek mar 10eve. De… Its my life…Salala