Szelektiv hallomas

 

Jelenleg szelektiven figyelek, mert mar nekem kinos, hogy az erotlen, vekony hangomnak koszonhetoen minden uj apolo azt hiszi, hogy suket is vagyok. Vicces es neha kellemetlen. Van hogy olyan tekintelyes hangon szolitanak meg, hogy gyerekkorom csintevesei es buntetesei jutnak eszembe. Mindig igyekszem leirni nekik, hogy en kerek elnezest de  nem vagyok suket. Azt gondolja nemelyik ha tiz centi kozelrol artikulalva ordit a fulembe akkor nekem ettol erosebb lesz a hangom. Ennel mar csak a kefete egyed kellemetlenebb. Anglisul semmit nem ert, tenyleg semmit sem, de minden csengetesemre lecsap. Ilyenkor olyan vagyok mint a lanykam, ugy felbattya a fejem, hogy csak na. Nem vagyok rattyittya de o, kihozza belolem az asszonyi allatot. Nem az a bajom hogy nem erti(mert en sem) a baj az hogy eszébe sem jut, hogy a telefonnal forditson. Es en mar nem most fogok hollandul tanulni. Igy hat vele szemben nagyon szelektiven vagyok. Nem csak a jarasom, de a vallasom es a hallasom is. A vallasom : szeretnek jobban hinni istenben. Van egy isteni spiritualis holgy akivel ket hetente beszelek az elet nagy dolgairol, hogy kezdodott a spiritualis utam? Igazsag szerint joval korabban mint azt gondoltam. Anno egy kellemetlen alkalom utan elzartam magam, igazan melyen voltam a valasom utan. Tudtam hogy tobb van bennem, de amennyire akartam, annyira feltem is tole. Tiz évvel kesobb mar hittem magamban, ertettem hogy van bennem valami, egy kerdes: Miert? Kerdes, valasz, kerdes... valasz ...kerdes ... 

Nos, a spiritualis holgy azt kerdezte, hogy hiszek e istenben. Igen, de szeretnek jobban hinni. Vagy megis? Lehet hogy neki koszonhetoen erosodtem fel a gyomorlyukasztas utan? Ha igy nezzuk igen, hiszek.

Megérkeztek a meglepetes micsodak, a micsodakhoz, amiket kimicsodalok majd azok kozott akik a micsoda kerdesekre micsoda csodalatosan fognak valaszolni. Jo erzes buszkenek lenni arra amit csinalok, remelem hogy egyszer a gyerekeim is buszkek lesznek ram.