Nem nyert!
Hiaba a felkeszules, nincs dobogo, szimplan vesztes. Bevallom oszinten sosem voltam versenyzoi venaval megaldott. Tobbet ultem kispadon, en voltam a " ha lo nincs, a szamar is jo",. Nem tudtam kuzdeni onmagamert, Azt hiszem nem tanitottak meg ra. Sok mindenre magamtol kellett rajonnom. Inkabb voltam alarendelt mint egyenrangu. 2 hazassaggal es jopar kapcsolattal a hatam mogott Angliaig kellett menjek, hogy megtanuljam becsulni onmagam es megbizni a donteseimben. Ezt 49 evesen nem volt konnyu. Ott, de csak is ott jottem ra, nem kell szegyenkeznem ha rosszul dontok. Ott es akkor ertettem meg, hogy eros vagyok es harcos. Ott jottem ra hogy mekkora erteke van a turelmemnek, az empatiamnak, a munkamnak es mindennek ami en vagyok. Megtanultam egyedul lenni magammal. Valahogy mindig akkor tortenik valami, amikor nem szamitasz ra. Mar kenyelmesen hatradolsz, lazitasz, penzed van, idod is. Es ekkor a joIsten olyan ele allit, ami ellen nem nyerhetszt csatat. Jott, latott es nyert. Azt hittem hogy mar nem erhet rossz, de hinni csak a templomban lehet. Minden mas teny. Milyen erzes vesziteni? Szar.! Egy nagy boldog karacsonyt terveztem meg utoljara a sajat kornyezetemben. Annyira keszultem ra, remalmomban sem gondoltam volna hogy...De mar ezt is elvesztettem. Mar semmi nem lesz a regi. Nem leszek mas, egy leszek a sok kozul, aki nem azert mert idos, otthonba kerul.
Level magamhoz. Draga en. Eddig jutottam es nem tovabb. Annyira uresnek erzem magam, mint egy ures festo paletta. Ez is en vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.