Az en Edesanyam 70-es evei kozepen kezdett el festegetni, es oszinten szolva es persze minden elfogultsag nelkul kijelenthetem, nagy tehetsege volt. Barcsak hamarabb kezdte volna, biztos kesobb utotte volna a demencia. Mig az agy dolgoztatva van addig mindent kepesek vagyunk megtenni. Buszke voltam Anyumra, O is magara. Jo volt latni hogy o is boldog. Kesobb mar csak szinezo konyveket vettunk neki, de ez is boldogga tette. Mi az ami engem boldogga tenne? Azt hiszem jol esne ha neha emberkent kezelnenek A ver kotelez, a konoksag a Mezei verunkben van. Tudod senki nem tudhatja mikor kerul barmilyen hasonlo cipobe. Nekem talan azert is elfogadhatatlan mert a gyertya ket vegen egtem, most meg csak a felegetett hidat latom mogottem, elottem meg az ismeretlen. Amikor atkoltoztem Angliabol azt hittem hogy az utolso hely ahol nyugodtan leelhetem a maradek eletem. Megmondom oszinten nem hittem hogy eddig fogok elni, amilyen gyorsan kezdodott most olyan lassu lett, avagy mar nincs mit romba dontson bent. Sokaig remenykedtem hogy tortenik valami a gyogyithatosag oldalan. Mar ez sem erdekel, pont leszarom.
Nincs mas csak az az ures paletta. Meg konnyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.