Hogyan élj betegséggel? (Hät nem levendulaolajjal tuti)

Gyakran szögezik nekem a kérdést a jól szituált megfigyelők: „Mégis hogyan csinálod?” vagy a személyes kedvencem: „Mi tart életben?”

A válaszom rendszerint csalódást kelt. Nincs mögötte titkos jógaáramlat, nem iszom hajnalban zellerlevet, és ki kell ábrándítanom mindenkit: semmilyen mélyenszántó, hűtőmágnes-kompatibilis megvilágosodást nem tudok felmutatni. Az egész mögött csupán egy végtelenül egyszerű kérdés áll, amit minden reggel felteszek magamnak: „Na, mit akart tőlem az élet?”

Nem vagyok a világ közepe, de szeretem azzal a kijózanító pofonnal indítani a napot: nem vagyok én olyan különleges, és az univerzum sem ellenem esküdött össze. Egyszerűen csak így alakult. A személyes mantra-készletem mindössze egyetlen elemből áll: Új nap, új ígéret.

Félreértés ne essék: nem vettem be semmilyen „gondolj pozitívan és a sejtjeid meggyógyulnak” típusú ezoterikus maszlagot, és nem tervezem mártírként végezni sem. Pontosan tudom, hogy a xar jelen lesz. Ott lesz, ha mosolygok, ott lesz, ha káromkodom, és akkor is, ha a falba verem a fejem. A pozitív gondolkodás nem angyalpor, nem zsibbasztja le a idegvégződéseket.

Ez a szentimentális hozzáállás mégis megnyugtató. Emlékeztet arra, hogy a világ nem velem kezdődik és nem velem ér véget.

A xarnak van egy elragadó tulajdonsága: imádja összezsugorítani az ember életét egyetlen lüktető pontra. Ha hagyom. De ha emlékeztetem magam, hogy az élet ennél jóval nagyobb, hirtelen marad némi hely másnak is: egy kis szépségnek, egy adag makacsságnak, meg annak a furcsa jelenségnek, amit jobb híján életnek hívunk.

Keserűnek lenni persze sokkal kényelmesebb lenne – de ahhoz meg egyszerűen nincs elég energiám.

Holland vagy Hollandiai konyha...

 Meert ugyebar ez egyaltalan nem mindegy. 

Hat erre terjunk ki, mert a H konyha meger egy miset. Itt a zoldsegbol a mindent is beletesznek a krumplipurebe, es stamppotnak becezik. Nekem az osszes hajam az egnek all toluk. Csak hogy sokkoljalak benneteket: sargarepas/tortkrumpli (vaj,so,tejfol nelkul), savanyukaposztas, karfiolos, brokkolis (e ketto elmegy), kaposztas, vmi kaposztas boaaa, spenotos, porehagymas. Neha iztelen, vagy eppen edes/savanyus ecetes kuliszmany. Vagy baconos palacsinta ami kiverte a palacsintaba vetett hitemet. Itt nincs hollandikum mint nekunk Magyaroknak a Hungarikum. Es lehet azt hiszik hogy valogatos vagyok, pedig nem, es nem is szeretnem allandoan megmagyarazni, hogy mi, miert xar. 

Mi az igazi gulyas, porkolt, igazi en sutottem vekony turos-kakaos-lekvaros palacsinta, toltott kaposzta vagy szekely, es meg sorolhatnam? Nem tudod elmagyarazni milyen isteni a zsiroskenyer paradicsommal, lilahagymaval; vagy sult hurka, vereshurka mustarral hajaj; töpörtyü, pacal nyam; vagy cupakos koromporkolt jaj istenem, nyamnyam. 

Egy szo mint szaz igen silany az izvivag. Ezert aztan a minden konyha is megtalalhato. De egy Als betegnek igazan nehez egy ido utan. Mert nekem mindent is turmixolni kell. Igy aztan Editke sajat receptkonyvet is irhatna, ha elfogadhato latvanyt keltenenek az etelek. De nem hiszem hogy kedvelnetek: tortkrumpli, virsli, curry szosz-turmixolva; almas retes, forro tej, pudinggal-turmixolva; kremsajttal toltott szalami,sonka, krumpedli, guacamole-turmixolva; a bolti palacsinta turmixolnva; pacal turmixolva; es meg sorolhatnam milyen szornyusegeket eszem ossze vissza.

Sokak szamara van egy nem nagyon vonzo vonasom, hogy oszinte vagyok. Tudom hogy ezzel meg magam is kellemetlen helyzetbe hozom, mondjuk lex.a.om.

:)

S lon vilagossag

Nem kell megijedni, nem a fejekben tortent, csak a szobamban, hajnali kettokor. De  akkora, hogy a keson elszort gondonatmorzsaim is azonnal eletre keltette a feny. Nem is akartam elhinni, hogy van olyan ember aki nem tudja megkulonboztetni hogy ejjel van vagy nappal. De ha mar igy tortent, gondoltam ha felidezem egy mesem, es szamolni kezdem a baranyfelhoket az egen, elalszom, mint a kopottas nyuszika a tortenetben. De nem igy tortent, mert hajnali pirkadatkor 3879 habos-babos baranykanal nyomott el az arnyek szelleme. Masnap, egy igazan masnap volt, ugy ereztem magam mint aki partizott egesz ejjel. Mikor masoknak elmeseltem, igen csak kikerekedett szemekkel talalkoztam, es ez engem igazolt, hogy neha van baj a tornyokban. 

Vannak fogalmatlansagaim az ujakkal kapcsolatban ezt mutatja a kulturaltsagom. Persze tudom, ki vagyok en? - hogy beszoljak? Micsoda szellemi gazdagsagban elek en, ugye ? Tagitanom kell a tudasom horizontjat, mert e-bookokat szeretnek kesziteni. Es mindezt ajanlanam a jovonek is. 

Mindig megfogadom, hogy jegyzetelni fogok mert olyan jo gondolataim vannak ejjel, de reggelre altalaban elfelejtodnek. Olyan zsufolt a memoriam mint a computerrem C meghajtoja es vagy torlok vagy talan toredezettsegmentesiteni kellene. Vagy hangulatkelto leszarom tablettat szedni szezonalisan.

 A világ változik, és vele együtt a történeteink is. Gyakran hallom a csüggedt suttogást: „Az emberek már csak a képernyőket nézik, senki sem kíváncsi a régi történetekre!” De én nem hiszek ebben. Mert a mese örök, csak a formája idomul a jelenhez.

Minden egyes történet, amit leírok, olyan, mint egy kisgyerek legutolsó, tiszta kívánsága: őszinte, reményteli és határtalan. Lehet, hogy a rohanó hétköznapokban elfelejtjük őket, de a mesék nem a papíron vagy a kijelzők üvegén élnek, hanem a szívekben. És amíg az emberek hisznek a csodákban, a mesék soha nem vesznek el.

Én pedig azért írok, hogy újra és újra meggyújtsam ezt a kis fényt a sötétben.   Eduska 

A kerdes ami foglalkoztat

To be or not to be...

Nem tudom, hogy mi a baj, de erzem hogy valami nem koser. Valami tortenni fog, csak nem tudom mi.

Hat egy hete irtam ezt a tartalmas ket mondatom. A hetedik erzekem azt sugta hogy vmi lesz. Eloszor is le kell szogeznem, hogy en mar nem tudok ennel csendesebb, ennel jobban mar nem tudok jobb lenni. Nem jokedvembol vagyok itt, hanem azert mert beteg vagyok. Es a patyom, nem akartam ezt a megalazo betegseget, az akart engem. Sosem kertem olyat, amit en ne tettem volna meg a munkam  Ez nem kulonleges banasmod, ez egy alap. Mar reg irtam, es rosszul erzem magam mert nem irhatom le ami nem tetszik. Nem ventillalhatom ki magambol ami faj mert olvasnak itt es ez nagyon kellemetlen.  A tokom tele ezzel az egesszel. Haat eleg szanalmas let ez, nem igaz? Tudod mi az igazan szar, az az, hogy ez a blog az en szentelyem es a Magyar barataimnak keszult. Ezt szogezzuk le. Es barmi amit irtam, irok, es irni fogok az csak es kizarolag a veletlen szulemenye lesz. Ezentul befejeztem az irasaim lebutitasat is.

A forgatokonyviromnak uzennem, hogy ez annyira szar drama , amiert az emberek egy fillert sem adnanak, de mivel szar meg konnyet sem ejtenenek. Azt magam teszem meg. Oszinten ha nagyon osszeszedem magam ennel a forgatokonyvnel meg en is jobbat irok . Lenne par otletem:

Fikcios szatira : Az idegrendszerem korábban vonult nyugdíjba, mint én... Vagy...Akkor sem integetnék, ha tudnék

Edit ötvenöt évig a türelem és a szelídség mintaszobra volt volt volt volt volt volt. Aztan beteg lett. Bólogatott, amikor mások a kéretlen életmódtanácsaikat osztották, elnézően mosolygott, amikor „csodatevő kristályvizet” vagy békapetefészkes csoda-kenőcsöt ajánlottak az ALS-ére, és illedelmesen hallgatta az embereket, akik úgy beszéltek vele, mintha a fizikai leépüléssel együtt az agykapacitása is nullára csökkent volna.

Most egy ápolóotthon szobájában él, egyedül. Nincs vagy van, de  elfogadtak, tehat nincs aki naponta rányitná az ajtót, a négy fal közötti magány pedig elviselhetetlenül ingerszegény lenne – ha Edit nem döntött volna úgy, hogy a saját szarkasztikus léte szerint kezdi el játszani a meccset.

Ezert mutatóujjszeme lecsap a szemkövető szoftverrel egybekötött billentyűzetre. A gép szintetikus, monoton hangján visszhangzik :  „Editke leginkább azt szeretné, ha maguk nem beszélnének úgy hozzám, mint egy értelmi fogyatékos aranyhalhoz.” A környezete azt hiszi, a betegség ment a fejére, de Edit végre élvezi az életet. Lehet, hogy a teste feladta a szolgálatot, de a humora végre kiszabadult a jóneveltség börtönéből.

Van amit sosem felejtek

 

Egy tortenet, ami olyan mintha tegnap tortent volna. 1999. Augustus 11-en napfogyatkozas volt. Az en lelkem epp csak megpihent, a vilagunk nyiloban, minden nyarunkat a Holland paromnal toltottuk. Elhataroztuk, hogy atmegyunk Franciaorszgba, mert Rennes varosa korul teljes 100%os lesz a napfogyatkozas. Krirandulas modba kapcsoltunk, specialis uveget szereztunk, gyerekeket felkeszitve, utnak indultunk. Gyonyoru helyek kozt vezettunk, mert mi soha nem a gyors utat valasztottuk,  mi mindent a maga szepsegeben akartunk latni. Mikor megerkezdtunk Rennes hatarahoz, eltereltek bennunket egy hatalmas mezore. Tobb ezren voltunk. Olyan hangulata volt a helynek, amit lehetetlen leirni, es amit elotte sosem ereztem. Emberek ket meter atmeroju serpenyokben sutogettek, kirakodo- vasaros satrakban kinaltak portekajukat. Mindent is lehetett venni, ami a naprol szolt. Es ha jol emlekszem, az emberek dudakkal, dobokkal koszontottek a fogyatkozast. Egyszercsak a tobb tizezer ember kez a kezben egy oriasi korben fort ossze. Mi is. Amikor eltunt a nap azt leirni is hihetetlen. 

Eletem leghosszabb ket perce volt. A nappal felhomalyos, hatborzongato alkonyatba fordult. A levego lehult, a homerseklen a ket perc alatt vagy tiz fokot esett. A legdobbenetesebb a csend volt. Nem volt madarcsicserges, nem volt zummoges, sem nesz, semmi csak a melyseges csend. Amikor elobujt a nap tapsvihar toltotte be a csendet. Mondjuk en sirtam, mert akkor ertettem meg hogy a nap  = elet.

Remelem ma nagyon sokan atelitek ezt a csodat. Erezzetek at, es oromkodjetek.

Nagy megtiszteltetes hogy a Meskete meseajanloba bekerult egy mesem.

Lenyeg kozotti kulonbsegek

 

Minden es mindenki kulombozik a masiktol es ettol olyan szines a vilagunk. Csak ne lennenek hulyek is ilyen sokan. Regen is megvetettem az idiotakat es a hazugokat, es mara undort valtanak ki belolem. Az otthoni helyzet aggaszto a 16 ev uralkodas miatt. Mocskos egy maffia volt, agymosott kovetokkel. Ha csak egy kicsit kevesebbet loptak volna, es odafigyelnek talan nem tartanank a katasztrofa szelen. 2015- ben meg a Duna volt az ur.

Baj mindenhol van, de mindig lesznek olyanok akik azt hiszik ha nem erdekli oket vmi az nincs is. Pedig attol az meg van. Iroasztal mellol konnyu intezkedni. Nem szabadna sem a dolgozokat sem az osztalyon lakokat leterhelni es kevesebb gondoskodassal sujtani. Hogy miert gondoljak, hogy pont a legzavarosabb evszakban kipattan egy otlet hogy kevesebb ember dolgozzon mert igy vedelmezik a szemelyeket. Mitol vedik meg ha tobbet kell dolgozniuk.? Es mi van velunk? Ugye jo ideje csendben vagyok, nincs hangom. Nem szolok semmiert, pedig volna miert. Ha egy orat varok mint a minap a noname apolo ha mar bejon,  tiszteljen meg azzal hogy elmondja, ha segitsegre van szukseg. Mert ha en elfogadom hogy nem tusoltam egy hete, akkor minimum elvarhato volna hogy ne varjak megentcsak mert...

Ma edzettem a szemem de beleszedultem sajnos. Mert vertigom van mellesleg ami eleve szedulessel, hanyingerrel jaro, nem epp szorakoztato esemeny. Igy az Emdr terapia sokkal lassabban mukodhet, ha... Mert abban a gyors szemmozgas elkerulhetetlen. Hat meglatjuk.

Mert a lenyeg az elet. Es ha szar is neha, de nekem fontos. Mert van egy pici, bar nem is olyan pici, boldogsag bombank, aki miatt elni kell. Remelem hogy megtanul majd magyarul, es talan szeretni fogja a meseim.

Huha Te honnan jottel?

 Kerdeztek tolem a minap. Woa, nagyon szep szobad van. Valoban En ez egy olyan hely, ahol a falak az illatok beszelnek.  A levego is mas, mint mashol. Igenyes, mert az hogy egy ilyen helyen elek ne jelentsen igenytelenseget. Ez visszaad belolem valamit ami rolam szol.. Ha mar elek, akkor ne csak almodjak egy elfogadhato eletet hanem eljek is vele vagy benne. 

Jo ez a pichologiai szeansz sok mindent hoz fel. Es csak szolok hogy ez kemeny szembenezes onmagammal. Van bennem egy olyan oldal, ami azt mondja hogy stop allj eleg. Ez valami olyan amit teenager korban erezhettunk utoljara. Marmint masok, mert en nem voltam lazado. Sosem beszeltem vissza, mindig masok mondtak meg mikor mit tegyek. Persze voltak onallo gondolataim, tetteim, voltak jok es voltak nagyon rosszak. De a rosszak tanitottak valamicsket, ha mast nem is, fejbekoppintva hogy " ezt elbaltaztad dragam". "De nagylany vagyok es eleg volt abbol hogy mas mondja meg mit mondjak". Ezt mondtam anyukamnak amikor 40 eves voltam, vki miatt, es akkor lettem felnott. Az angliai elet sok mindent tanitott. Sok embernek kotelezove tennek egy egy kurzust, epito jellegu lenne. Mert megtanitja azt, hogy szamolj el tizig mielott megszolalsz, mert nem tudod kit es hogy banthatsz meg. Ez mindenkire igaz es ezt ott az agyadba verik. Tudnek meselni.

Es mostansag igy az elet hajlatan, Egy olyan vilagban szeretnek elni, amiben orom van es szeretet. Jo volna nem egyedul lenni es sokat beszelgetni.pl milyen lennek ha egeszseges maradtam volna? Elarulom: Hawai - lejtenem az Aloha tancot, fekudnek a tengerparton, koktelt szurcsolnek es elokeloen a napszemcsi arnyekaban, legeltetnem a szemeim a pasikon.