En, az eletem es a Segitom. Nem irigylem magam sem de Ot sem. Annyi fiok van tele helyzetekkel, hogy nem tudni hol van az eleje. Igy feldolgozni sem egyszeru. En nem gondoltam hogy ennyire nagy a baj a fejemben. Tulporges esete forog bent. Es az mar szerencsere kiderult, hogy nincs baj csak a sors ironiaja hogy minden rosszat elraktaroztam. Es abbol volt eleg. Hihetetlen hogy egy ember mennyire probal megfelelni. Es ehhez a radobbeneshez segitsegre volt szukseg, persze nem banom.
Nagyon nehez jonak lenni. Minden nap ugy lefekudni, hogy halat adok, hogy semmi rossz nem tortent, hogy jo voltam masokhoz es masok is jok voltak hozzam. Mert nekunk betegeknek mar ennyi is eleg, vagy volna. Mostanaban sokszor jon elo az a mult darabka, amikor megtudtam hogy Als -m van. Mert ott akkor osszedolt egy szep vilag. Emlekszek mekkora remeny volt bennem, hogy meg fogok gyogyulni. Akkor meg nem sejtettem h ilyen lesz. Akkor meg nem tudtam elkepzelni sem , milyen remisztoen vicces neha mar nem emlekezni milyen volt wc utan kitorolni a seggedelmet, vagy hogy mindenki latja a privat zonaimat, csak en nem. Ugye? es tudom h olvasva is vicces de egy egeszeges embernek elkepzelni ezt szinte lehetetlen. Ujabb otthoni Als beteg halt meg. Nagyon sajnalom a csaladokat is, mert ero feletti munkat vegeznek. Ezert vagyok halas minden egyes csendes napert
Fontosnak tartom az irast, mert hiszem hogy felulirhat bennem dolgokat. es ha mar igy van elkezdtem Keptelen torteneteket irni.
Ime az elso: Aranyhaj és az iskolabusz
– Na gyerünk már, Aranyhaj! Még
fel kell vennem a Három Kismalacot is a kanyarban, és ha elkapjuk a piros
lámpát, lekésitek az első órát!
Az ajtó kivágódott, és kilépett
Aranyhaj. Pontosabban: először kilépett Aranyhaj, majd mögötte még 15 méternyi
aranyló hajzuhatag örvénylett a járdán.
– Jó reggelt, Béla bá! –
mosolygott a lány, és megpróbált felszállni a busz lépcsőjén.
Ám ahogy fellépett, a haja vége
még a kerti törpénél tekergett.
– Várjon, várjon! – kiáltott
Aranyhaj. – Nem tudom behúzni a végét! Ráállt a szomszéd macska!
Béla bá sóhajtott, kicsatolta a
biztonsági övét, elővett egy forgalomirányító tárcsát, és kiment a busz mögé.
– Álljon meg a menet!
Forgalomkorlátozás! – kiabálta a mögötte várakozó autóknak, miközben próbálta
felgyűrni Aranyhaj haját, mint egy nehéz tűzoltótömlőt.
Tíz perc küzdelem után Aranyhaj
végre bent volt. A gond csak az volt, hogy a haja teljesen beborította a busz
középső folyosóját.
Ekkor felszállt a Gonosz Banya is,
aki történetesen a kémia tanárnő volt az iskolában. Amint belépett, megcsúszott
Aranyhaj csillogó hajzuhatagján, és mint egy bobsportoló, elhasalt a folyosó
közepén.
– Ez felháborító! – sikoltotta,
miközben a seprűje beakadt egy szőke fürtbe. – Ez a busz egy pókháló! Azonnal
nyírjátok le ezt a szénaboglyát, különben mindenkinek egyest adok
magatartásból!
– Hozzá ne nyúljon! – kiáltott
fel Aranyhaj. – A hajam varázserejű! Ha levágják, elveszíti a fényét, és nem
tudok vele ingyen wifit fogni az egész busznak!
Erre a hírre az egész busz elcsendesedett. A gyerekek hirtelen nem panaszkodtak többé. A Három Kismalac kényelmesen ráfeküdt a pihe-puha fonatra, mintha egy szőrös matrac lenne, Piroska pedig elkezdte átkötni a hajvégeket, hogy jobb legyen a 4G-s lefedettség. Minden ment is a maga útján, amíg el nem érték a meredek erdei lejtőt. Béla bá rálépett a fékre, de a fékpedál váratlanul felpuhult.
– A csudába! – kiáltott Béla bá,
és az arca krétafehér lett. – Elment a hidraulika! Nem áll meg a busz!
Száguldunk a szakadék felé!
A buszban kitört a pánik. A jármű egyre gyorsabban robogott az út végi lezárt kanyar felé. Ekkor Aranyhaj átvette az irányítást.
– Béla bá! Nyissa ki a
vészkijáratot a busz hátulján! – kiáltotta.
– De miért?!
– Ne kérdezze, csak nyissa!
Aranyhaj megragadta a fonat végét
és ledobta a busz padlójára. A gyerekek összefogtak: Piroska, a kismalacok, sőt
még a Gonosz Banya is megragadták a szőke hajkötelet.
Amikor a busz hátulja kinyílt,
Aranyhaj a haja legvégét kihajította az ablakon. A hosszú fonat körbeölelte a
szilárdan álló Tölgyfa-óriást az út szélén. A haj kifeszült. A gumik
csikorogtak. A busz méterekre a szakadék széle előtt, egy óriási rántással
megállt. A hajszálak megfeszültek, de nem szakadtak el – hála a minőségi
balzsamnak.
– Nos... kislány. Azt hiszem,
visszavonom, amit a reggeli késésről mondtam.
Az iskola előtt a igazgató úr már
a kapuban várta a buszt. Amikor meglátta, hogy a sárga jármű mögött egy 20
méteres szőke kötél húzódik, amit maga Aranyhaj teker fel egy óriási
kábeldobra, csak annyit mondott:
– Aranyhaj, holnaptól te vagy a
busz hivatalos biztonsági felvigyázója. Cserébe kapsz egy prémium bérletet és
korlátlan sampon-ellátmányt az iskola büféjében!
Aranyhaj elmosolyodott. A nap
pedig ment tovább, ahogy a mesékben meg van írva.






