S lon vilagossag

Nem kell megijedni, nem a fejekben tortent, csak a szobamban, hajnali kettokor. De  akkora, hogy a keson elszort gondonatmorzsaim is azonnal eletre keltette a feny. Nem is akartam elhinni, hogy van olyan ember aki nem tudja megkulonboztetni hogy ejjel van vagy nappal. De ha mar igy tortent, gondoltam ha felidezem egy mesem, es szamolni kezdem a baranyfelhoket az egen, elalszom, mint a kopottas nyuszika a tortenetben. De nem igy tortent, mert hajnali pirkadatkor 3879 habos-babos baranykanal nyomott el az arnyek szelleme. Masnap, egy igazan masnap volt, ugy ereztem magam mint aki partizott egesz ejjel. Mikor masoknak elmeseltem, igen csak kikerekedett szemekkel talalkoztam, es ez engem igazolt, hogy neha van baj a tornyokban. 

Vannak fogalmatlansagaim az ujakkal kapcsolatban ezt mutatja a kulturaltsagom. Persze tudom, ki vagyok en? - hogy beszoljak? Micsoda szellemi gazdagsagban elek en, ugye ? Tagitanom kell a tudasom horizontjat, mert e-bookokat szeretnek kesziteni. Es mindezt ajanlanam a jovonek is. 

Mindig megfogadom, hogy jegyzetelni fogok mert olyan jo gondolataim vannak ejjel, de reggelre altalaban elfelejtodnek. Olyan zsufolt a memoriam mint a computerrem C meghajtoja es vagy torlok vagy talan toredezettsegmentesiteni kellene. Vagy hangulatkelto leszarom tablettat szedni szezonalisan.

 A világ változik, és vele együtt a történeteink is. Gyakran hallom a csüggedt suttogást: „Az emberek már csak a képernyőket nézik, senki sem kíváncsi a régi történetekre!” De én nem hiszek ebben. Mert a mese örök, csak a formája idomul a jelenhez.

Minden egyes történet, amit leírok, olyan, mint egy kisgyerek legutolsó, tiszta kívánsága: őszinte, reményteli és határtalan. Lehet, hogy a rohanó hétköznapokban elfelejtjük őket, de a mesék nem a papíron vagy a kijelzők üvegén élnek, hanem a szívekben. És amíg az emberek hisznek a csodákban, a mesék soha nem vesznek el.

Én pedig azért írok, hogy újra és újra meggyújtsam ezt a kis fényt a sötétben.   Eduska 

A kerdes ami foglalkoztat

To be or not to be...

Nem tudom, hogy mi a baj, de erzem hogy valami nem koser. Valami tortenni fog, csak nem tudom mi.

Hat egy hete irtam ezt a tartalmas ket mondatom. A hetedik erzekem azt sugta hogy vmi lesz. Eloszor is le kell szogeznem, hogy en mar nem tudok ennel csendesebb, ennel jobban mar nem tudok jobb lenni. Nem jokedvembol vagyok itt, hanem azert mert beteg vagyok. Es a patyom, nem akartam ezt a megalazo betegseget, az akart engem. Sosem kertem olyat, amit en ne tettem volna meg a munkam  Ez nem kulonleges banasmod, ez egy alap. Mar reg irtam, es rosszul erzem magam mert nem irhatom le ami nem tetszik. Nem ventillalhatom ki magambol ami faj mert olvasnak itt es ez nagyon kellemetlen.  A tokom tele ezzel az egesszel. Haat eleg szanalmas let ez, nem igaz? Tudod mi az igazan szar, az az, hogy ez a blog az en szentelyem es a Magyar barataimnak keszult. Ezt szogezzuk le. Es barmi amit irtam, irok, es irni fogok az csak es kizarolag a veletlen szulemenye lesz. Ezentul befejeztem az irasaim lebutitasat is.

A forgatokonyviromnak uzennem, hogy ez annyira szar drama , amiert az emberek egy fillert sem adnanak, de mivel szar meg konnyet sem ejtenenek. Azt magam teszem meg. Oszinten ha nagyon osszeszedem magam ennel a forgatokonyvnel meg en is jobbat irok . Lenne par otletem:

Fikcios szatira : Az idegrendszerem korábban vonult nyugdíjba, mint én... Vagy...Akkor sem integetnék, ha tudnék

Edit ötvenöt évig a türelem és a szelídség mintaszobra volt volt volt volt volt volt. Aztan beteg lett. Bólogatott, amikor mások a kéretlen életmódtanácsaikat osztották, elnézően mosolygott, amikor „csodatevő kristályvizet” vagy békapetefészkes csoda-kenőcsöt ajánlottak az ALS-ére, és illedelmesen hallgatta az embereket, akik úgy beszéltek vele, mintha a fizikai leépüléssel együtt az agykapacitása is nullára csökkent volna.

Most egy ápolóotthon szobájában él, egyedül. Nincs vagy van, de  elfogadtak, tehat nincs aki naponta rányitná az ajtót, a négy fal közötti magány pedig elviselhetetlenül ingerszegény lenne – ha Edit nem döntött volna úgy, hogy a saját szarkasztikus léte szerint kezdi el játszani a meccset.

Ezert mutatóujjszeme lecsap a szemkövető szoftverrel egybekötött billentyűzetre. A gép szintetikus, monoton hangján visszhangzik :  „Editke leginkább azt szeretné, ha maguk nem beszélnének úgy hozzám, mint egy értelmi fogyatékos aranyhalhoz.” A környezete azt hiszi, a betegség ment a fejére, de Edit végre élvezi az életet. Lehet, hogy a teste feladta a szolgálatot, de a humora végre kiszabadult a jóneveltség börtönéből.

Van amit sosem felejtek

 

Egy tortenet, ami olyan mintha tegnap tortent volna. 1999. Augustus 11-en napfogyatkozas volt. Az en lelkem epp csak megpihent, a vilagunk nyiloban, minden nyarunkat a Holland paromnal toltottuk. Elhataroztuk, hogy atmegyunk Franciaorszgba, mert Rennes varosa korul teljes 100%os lesz a napfogyatkozas. Krirandulas modba kapcsoltunk, specialis uveget szereztunk, gyerekeket felkeszitve, utnak indultunk. Gyonyoru helyek kozt vezettunk, mert mi soha nem a gyors utat valasztottuk,  mi mindent a maga szepsegeben akartunk latni. Mikor megerkezdtunk Rennes hatarahoz, eltereltek bennunket egy hatalmas mezore. Tobb ezren voltunk. Olyan hangulata volt a helynek, amit lehetetlen leirni, es amit elotte sosem ereztem. Emberek ket meter atmeroju serpenyokben sutogettek, kirakodo- vasaros satrakban kinaltak portekajukat. Mindent is lehetett venni, ami a naprol szolt. Es ha jol emlekszem, az emberek dudakkal, dobokkal koszontottek a fogyatkozast. Egyszercsak a tobb tizezer ember kez a kezben egy oriasi korben fort ossze. Mi is. Amikor eltunt a nap azt leirni is hihetetlen. 

Eletem leghosszabb ket perce volt. A nappal felhomalyos, hatborzongato alkonyatba fordult. A levego lehult, a homerseklen a ket perc alatt vagy tiz fokot esett. A legdobbenetesebb a csend volt. Nem volt madarcsicserges, nem volt zummoges, sem nesz, semmi csak a melyseges csend. Amikor elobujt a nap tapsvihar toltotte be a csendet. Mondjuk en sirtam, mert akkor ertettem meg hogy a nap  = elet.

Remelem ma nagyon sokan atelitek ezt a csodat. Erezzetek at, es oromkodjetek.

Nagy megtiszteltetes hogy a Meskete meseajanloba bekerult egy mesem.

Lenyeg kozotti kulonbsegek

 

Minden es mindenki kulombozik a masiktol es ettol olyan szines a vilagunk. Csak ne lennenek hulyek is ilyen sokan. Regen is megvetettem az idiotakat es a hazugokat, es mara undort valtanak ki belolem. Az otthoni helyzet aggaszto a 16 ev uralkodas miatt. Mocskos egy maffia volt, agymosott kovetokkel. Ha csak egy kicsit kevesebbet loptak volna, es odafigyelnek talan nem tartanank a katasztrofa szelen. 2015- ben meg a Duna volt az ur.

Baj mindenhol van, de mindig lesznek olyanok akik azt hiszik ha nem erdekli oket vmi az nincs is. Pedig attol az meg van. Iroasztal mellol konnyu intezkedni. Nem szabadna sem a dolgozokat sem az osztalyon lakokat leterhelni es kevesebb gondoskodassal sujtani. Hogy miert gondoljak, hogy pont a legzavarosabb evszakban kipattan egy otlet hogy kevesebb ember dolgozzon mert igy vedelmezik a szemelyeket. Mitol vedik meg ha tobbet kell dolgozniuk.? Es mi van velunk? Ugye jo ideje csendben vagyok, nincs hangom. Nem szolok semmiert, pedig volna miert. Ha egy orat varok mint a minap a noname apolo ha mar bejon,  tiszteljen meg azzal hogy elmondja, ha segitsegre van szukseg. Mert ha en elfogadom hogy nem tusoltam egy hete, akkor minimum elvarhato volna hogy ne varjak megentcsak mert...

Ma edzettem a szemem de beleszedultem sajnos. Mert vertigom van mellesleg ami eleve szedulessel, hanyingerrel jaro, nem epp szorakoztato esemeny. Igy az Emdr terapia sokkal lassabban mukodhet, ha... Mert abban a gyors szemmozgas elkerulhetetlen. Hat meglatjuk.

Mert a lenyeg az elet. Es ha szar is neha, de nekem fontos. Mert van egy pici, bar nem is olyan pici, boldogsag bombank, aki miatt elni kell. Remelem hogy megtanul majd magyarul, es talan szeretni fogja a meseim.

Huha Te honnan jottel?

 Kerdeztek tolem a minap. Woa, nagyon szep szobad van. Valoban En ez egy olyan hely, ahol a falak az illatok beszelnek.  A levego is mas, mint mashol. Igenyes, mert az hogy egy ilyen helyen elek ne jelentsen igenytelenseget. Ez visszaad belolem valamit ami rolam szol.. Ha mar elek, akkor ne csak almodjak egy elfogadhato eletet hanem eljek is vele vagy benne. 

Jo ez a pichologiai szeansz sok mindent hoz fel. Es csak szolok hogy ez kemeny szembenezes onmagammal. Van bennem egy olyan oldal, ami azt mondja hogy stop allj eleg. Ez valami olyan amit teenager korban erezhettunk utoljara. Marmint masok, mert en nem voltam lazado. Sosem beszeltem vissza, mindig masok mondtak meg mikor mit tegyek. Persze voltak onallo gondolataim, tetteim, voltak jok es voltak nagyon rosszak. De a rosszak tanitottak valamicsket, ha mast nem is, fejbekoppintva hogy " ezt elbaltaztad dragam". "De nagylany vagyok es eleg volt abbol hogy mas mondja meg mit mondjak". Ezt mondtam anyukamnak amikor 40 eves voltam, vki miatt, es akkor lettem felnott. Az angliai elet sok mindent tanitott. Sok embernek kotelezove tennek egy egy kurzust, epito jellegu lenne. Mert megtanitja azt, hogy szamolj el tizig mielott megszolalsz, mert nem tudod kit es hogy banthatsz meg. Ez mindenkire igaz es ezt ott az agyadba verik. Tudnek meselni.

Es mostansag igy az elet hajlatan, Egy olyan vilagban szeretnek elni, amiben orom van es szeretet. Jo volna nem egyedul lenni es sokat beszelgetni.pl milyen lennek ha egeszseges maradtam volna? Elarulom: Hawai - lejtenem az Aloha tancot, fekudnek a tengerparton, koktelt szurcsolnek es elokeloen a napszemcsi arnyekaban, legeltetnem a szemeim a pasikon.

Nem semmi feladat

En, az eletem es a Segitom. Nem irigylem magam sem de Ot sem. Annyi fiok van tele helyzetekkel, hogy nem tudni hol van az eleje. Igy feldolgozni sem egyszeru. En nem gondoltam hogy ennyire nagy a baj a fejemben. Tulporges esete forog bent. Es az mar szerencsere kiderult, hogy nincs baj csak a sors ironiaja hogy minden rosszat elraktaroztam. Es abbol volt eleg. Hihetetlen hogy egy ember mennyire probal megfelelni. Es ehhez a radobbeneshez segitsegre volt szukseg, persze nem banom.

Nagyon nehez jonak lenni. Minden nap ugy lefekudni, hogy halat adok, hogy semmi rossz nem tortent, hogy jo voltam masokhoz es masok is jok voltak hozzam. Mert nekunk betegeknek mar ennyi is eleg,  vagy volna. Mostanaban sokszor jon elo az a mult darabka, amikor megtudtam hogy Als -m van. Mert ott akkor osszedolt egy szep vilag. Emlekszek mekkora remeny volt bennem, hogy meg fogok gyogyulni. Akkor meg nem sejtettem h ilyen lesz. Akkor meg nem tudtam elkepzelni sem , milyen remisztoen vicces neha mar nem emlekezni milyen volt wc utan kitorolni a seggedelmet, vagy hogy mindenki latja a privat zonaimat, csak en nem. Ugye? es tudom h olvasva is vicces de egy egeszeges embernek elkepzelni ezt szinte lehetetlen. Ujabb otthoni Als beteg halt meg. Nagyon sajnalom a csaladokat is, mert ero feletti munkat vegeznek. Ezert vagyok halas minden egyes csendes napert

 Fontosnak tartom az irast, mert hiszem hogy felulirhat bennem dolgokat. es ha mar igy van elkezdtem Keptelen torteneteket irni. 

Ime az elso: Aranyhaj és az iskolabusz

A reggel mindig kritikus volt. Míg a többi gyereknek öt percig tartott a fésülködés, Aranyhajnak három ipari hajkorona-ápoló brigádot bérelnie.Kint a ház előtt megszólalt a jellegzetes, türelmetlen dudálás: TÚÚÚ-TÚÚÚ! A sárga iskolabusz sofőrje, Béla bá – aki már harminc éve szállította a környék mesefiguráit –, az órájára csapott.

– Na gyerünk már, Aranyhaj! Még fel kell vennem a Három Kismalacot is a kanyarban, és ha elkapjuk a piros lámpát, lekésitek az első órát!

Az ajtó kivágódott, és kilépett Aranyhaj. Pontosabban: először kilépett Aranyhaj, majd mögötte még 15 méternyi aranyló hajzuhatag örvénylett a járdán.

– Jó reggelt, Béla bá! – mosolygott a lány, és megpróbált felszállni a busz lépcsőjén.

Ám ahogy fellépett, a haja vége még a kerti törpénél tekergett.

– Várjon, várjon! – kiáltott Aranyhaj. – Nem tudom behúzni a végét! Ráállt a szomszéd macska!

Béla bá sóhajtott, kicsatolta a biztonsági övét, elővett egy forgalomirányító tárcsát, és kiment a busz mögé.

– Álljon meg a menet! Forgalomkorlátozás! – kiabálta a mögötte várakozó autóknak, miközben próbálta felgyűrni Aranyhaj haját, mint egy nehéz tűzoltótömlőt.

Tíz perc küzdelem után Aranyhaj végre bent volt. A gond csak az volt, hogy a haja teljesen beborította a busz középső folyosóját.

Ekkor felszállt a Gonosz Banya is, aki történetesen a kémia tanárnő volt az iskolában. Amint belépett, megcsúszott Aranyhaj csillogó hajzuhatagján, és mint egy bobsportoló, elhasalt a folyosó közepén.

– Ez felháborító! – sikoltotta, miközben a seprűje beakadt egy szőke fürtbe. – Ez a busz egy pókháló! Azonnal nyírjátok le ezt a szénaboglyát, különben mindenkinek egyest adok magatartásból!

– Hozzá ne nyúljon! – kiáltott fel Aranyhaj. – A hajam varázserejű! Ha levágják, elveszíti a fényét, és nem tudok vele ingyen wifit fogni az egész busznak!

Erre a hírre az egész busz elcsendesedett. A gyerekek hirtelen nem panaszkodtak többé. A Három Kismalac kényelmesen ráfeküdt a pihe-puha fonatra, mintha egy szőrös matrac lenne, Piroska pedig elkezdte átkötni a hajvégeket, hogy jobb legyen a 4G-s lefedettség. Minden ment is a maga útján, amíg el nem érték a meredek erdei lejtőt. Béla bá rálépett a fékre, de a fékpedál váratlanul felpuhult.

– A csudába! – kiáltott Béla bá, és az arca krétafehér lett. – Elment a hidraulika! Nem áll meg a busz! Száguldunk a szakadék felé!

A buszban kitört a pánik. A jármű egyre gyorsabban robogott az út végi lezárt kanyar felé. Ekkor Aranyhaj átvette az irányítást.

– Béla bá! Nyissa ki a vészkijáratot a busz hátulján! – kiáltotta.

– De miért?!

– Ne kérdezze, csak nyissa!

Aranyhaj megragadta a fonat végét és ledobta a busz padlójára. A gyerekek összefogtak: Piroska, a kismalacok, sőt még a Gonosz Banya is megragadták a szőke hajkötelet.

Amikor a busz hátulja kinyílt, Aranyhaj a haja legvégét kihajította az ablakon. A hosszú fonat körbeölelte a szilárdan álló Tölgyfa-óriást az út szélén. A haj kifeszült. A gumik csikorogtak. A busz méterekre a szakadék széle előtt, egy óriási rántással megállt. A hajszálak megfeszültek, de nem szakadtak el – hála a minőségi balzsamnak.

A buszban halálos csend volt. Majd Béla bá lassan hátfordult, megtörölte a homlokát, és ránézett Aranyhajra:

– Nos... kislány. Azt hiszem, visszavonom, amit a reggeli késésről mondtam.

Az iskola előtt a igazgató úr már a kapuban várta a buszt. Amikor meglátta, hogy a sárga jármű mögött egy 20 méteres szőke kötél húzódik, amit maga Aranyhaj teker fel egy óriási kábeldobra, csak annyit mondott:

– Aranyhaj, holnaptól te vagy a busz hivatalos biztonsági felvigyázója. Cserébe kapsz egy prémium bérletet és korlátlan sampon-ellátmányt az iskola büféjében!

Aranyhaj elmosolyodott. A nap pedig ment tovább, ahogy a mesékben meg van írva.

 

Kar hogy nem mondhatom el

 

Pedig neha ugy erzem szetfeszit. Nem mondhatom el, hogy olyanok vannak olyan helyeken, akik nem oda valok. Ha en nem tudok valamit, kerdezek, de ugy latom a kornyezetemben csak engem aldott meg a JoIsten ezzel az erzessel. Megjegyzem, hogy ez egy szimpla kepesseg,semmi mas nem kell hozza, csak ido,es tisztelet. Es ebben sajnos en nem segithetek, mert vagy van vagy nincs. Jo lett volna belole egy ici-pici tegnap. 5 ev munkajat 2 ora alatt kellett egyik tobiirol egy ideiglenes tobiira atpakolni. Delutanra eletemben eloszor valami melyrol jovo szomorusaggal egybekotott mentalis es fizikai faradtsag nyomott le. Ugy ereztem magam mintha egy oriasi sziv lennek, egy oriasi agyban. Mindenhol dobogtam es a testem csak egy oriasi szivtarto volt hogy ne kint, hanem bent  legyen. Olyan, mintha a sajat letem megkerdojezodne. Vajon mive leszek eme vilagban? Tudom hogy kacifantos olvasni, de szerintem aki ismer erti. 

Kar hogy nem mondhatom el,mennyire hianyoznak az elvesztegetett percek, amik mar nem jonnek vissza. Kar hogy nem mondhatom el hogy olyat ereztem amit eddig nem. Nem akarom megeroszakolni a masok erzeseit es gondolatait mert fontosnak lenni, csak erzesek altal lehet, materialisan nem. Becsaptam sajat magam azzal hogy azt sulykoltam magamnak, 

kepes vagyok nyomot hagyni utanam. Eleg balga vagyok.

Itt ulok egyedul es elfelejtek beszelgetni. Mert a hangom vagy a beszelokem az utobbi honapokban sok csatat vivott, rokkant lett mint en. Na szuper, ket rokkant egy csardaban -  jol nezunk ki...soha nem erzett lazadas van bennem. Es mert nem mondhatom el hogy mit erzek faj a torkom a sok, nem kimondott szotol. 

Es amit en sem tudtam az az, hogy a Facebook uzeneteket is elveszitem egy ideiglenes geppel. De koszonom kerdesed jol vagyok.