A pillanat pillanata

 Van a pillanat, az a pillanat amikor olyan kerdesek foglalkoztatnak mint- to be or not to be. Tudom, hogy ez hulyen hangzik de tenyleg igy van. Mert vagy kedvem vagy erom nincs es van az amikor mar egyik sincs.

Aztan van az amikor jo csak ugy lenni a szoba melegeben es nem kimozdulni. Na persze nem is tudnek, nincs kez/lab nincs seta.

Vannak pillanatok amikor tul sokat vagyok magammal es ilyenkor ketsegbe esek es nem tudom hogyan segithetnek magamnak.

Meg van az amikor nincs kedvem ehhez az egeszhez es milyen jo lenne ha az eletem is lecserelhetnem  mint egy regi autot, es lenne egy sokkal nyugodtabb, sokkal egyszerubb, sokkal csendesebb, es talan szinesebb eletem. Lenne a vilag es lennek en. De akkor nem lenne harag meg utalat ugye  hulye lennek  magammal haragban lenni.  Becsuld magad.

Megfordult a fejemben, jo lenne sakkozni. A baj, hogy nem tudok igy ez az agymunka kilove. Lassan tulteng bennem a vagy,  hogy agyi kapacitasom legalabb felet hasznaljam, de ugye a "nincs kez nincs lab" ebben az esetben nyert. Jaj hat mindenre raugranek ha legalabb a kezeim visszakaphatnam.

A pillanatok

 A pillanatok elvezete helyett a tulelesre hajtok. Edesapam egyszer azt mondta - tudod fiam egy bizonyos eletkor utan minden nap ajandek. Akkor  azt gondoltam, hogy jah ez is amolyan oregkori - megmondom a tutit - okoskodas. Pedig nem. Tovabb gondolva, es  tenyleg,bar en a korsagra asszocialnek. Valoban igaz ez foleg ha "halalos korsagrol" beszelunk. De nem mindig volt ez igy. Betegsegem kezdeti szakaszaban en is atestem  a tagadason, majd jott a ketsegbeeses korszaka. Elkepzeltem a korai szakaszban - mi lesz ha  mar nem tudok egyedul enni, inni, menni es minden  olyan tevekenyseg, ami egy egeszseges embernek  meg se kottyan. Es megolelnni sem tudok senkit es egy ido utan,ami majd kozeleg, azt sem tudom mondani hogy  szeretlek. Bar nincs is kinek - marmint vannak gyerekeim de nekik  nem erzem hogy kellene. Inkabb tekintenek kliensnek mint anyanak. Vagy ok most vannak a tagadas korszakaban.Nem tudom mert ok nem beszelnek errol. Vagy  ha beszelnek, mar csak arrol hogy otthonba lenne jo nekem. Ezerszer elkepzeltem hogy ez bekovetkezik, de soha nem jottem ki jol az almodozasbol. Egy kulhoni otthon, ahol Holland az anyanyelv es bar angolul szinte mindenki beszel, kicsit ijeszto. Az meg ijesztobb hogy ezekkel a gondokkal egyedul vagyok, nincs kivel megbeszelnem.

A pillanatok amiket szerettem volna atelni kipukkantak mielott felrepulhettek volna. Miket is szalasztok el: nincs tobb utazas, nincsenek nagy setak, nincs tobb strandolas, nincsenek nagy tervek,nincs tobb pasizas, nincs tobb szerelem es meg sorolhatnam tovabb.

Hat ennyit errol.