Szeretetet vallottunk

 Lanyok kozott ezt igy szokas. Na es meg hogy en sirok sokat?! Pentek este, Miss R  kicsit furcsa volt, kicsit tavolsagtarto. Lefekveskor jott csak be hozzam , lattam valami bantja. Egyszercsak megszolalt es most nem az eros, nagyhangu csajszli allt elottem, hanem egy erzo lelek. Hamar kiderult hogy hallotta hogy vannak kedvenceim es szeretne tudni, hogy  hova tartozik. Az elsok kozott. Es ez nem az a  " nyugszik a beteg, monjunk valami jot " ez az igazsag. O pont az a nagyvilagi csaj, harsany ami/aki en sosem voltam. De egyet megtanultam semmi/senki nem az aminek latszik. Habar kevet tud angolul az altalunk kialakitott sikon mi nagyon jol megvagyunk. 10 perc mulva konnyes szemmel ramnezett es csak annyit mondott: soha ne menj el. Igy hat egyutt sirtunk tovabb, igy van ez, volt mar akiert sirtam, ez nem ujdonsag. Azota ket este dolgozott es mintha mi sem tortent volna es ez igy van jol. 

Irnom kell magamrol az itt dolgozoknak, hogy megertsek En hogy erzem magam, a betegseggel es az itt es most letemmel. Ahhoz hogy barmilyen erzest at tudjanak erezni ahhoz tapasztalni kell. Hihetetlen hogy  miss R 6 honapig agyhoz volt kotve, gegetubja volt, magatol lelegezni. O tudja hogy mennyire kiszolgaltatott lehet az ember. Es meg kell ertetnem veluk, hogy nem vagyok suket, persze ha ez igy megy tovabb, hallaskarosult leszek.

Bantalmazas

Bezzeg az en idomben... a tema nagyon kenyes, sot szegyelni valo volt. A bantalmazasrol fogok irni. A tema a labunk elott hever minden nap. Egy csoport tagjakent nagyon sok tortenetet olvasok, es rajottem, nem szegyelni kell, nagy batorsag kell ahhoz, hogy kiirja a  bantalmazasat.

 Csak mostanaban jottem ra, hogy, az hogy miert is hianyzott az igazi szeretet en es a gyerekeim kozott. Vagyis volt szeretet es nem is kicsi csak valahogy mashogy. Valami serult valamikor. Es mar tudom hogy hogyan. Olyan csaladban elni, ahol bantalmaznak, abban az idoben sem volt konnyu. Mert a dal is errol szol, tudod az elso pofon a legnagyobb, a tobbit lassan megszokod... Es ez  sajnos nagyon igaz. Regen volt. A legnagyobb baj,hogy mar elfelejtettem, mikor kezdodott. Igen, bantalmazo hazassagban eltem, ahol a bantalmazo erejevel hatalmaba keritett. Eloszor megijedtem es feltem, es csak nagyon soka voltam kepes harcba szallni. Amikor az embernek gyereke szuletik, attol kezdve ez mar nem vicc. Teves es fajdalmas azt mondani, hogy megerdemelte, nem, soha egyetlen no sem erdemli meg, hogy fizikalisan bantsak. Es egyetlen gyerek se erdemli meg, hogy az a valaki akit szeret, bantja azt a valakit, akit szeret. es senki nem tudhat errol, mert titok vagy szegyen. Mar nem lehet tudni mi a jo vagy rossz, barmikor kiderulhetett hogy ma sincs rajtam fustszuros sapka. Az uvoltozes, megfelemlites csak meg gyengebbe tett. Nagy batorsag kellett vagy utolso csepp, hogy felvallaltam magam , fogtam a gyerekeimet es elkoltoztem . Es azt a mondatot sosem fogom elfelejteni, a patkanyok menekulnek a sullyedo hajorol. Eletem egyik legremesebb korszaka volt. Csak a gyerekeimnek orultem. Es soha nem akartam  nekik fajdalmat okozni. Meg akartam menteni oket egy remes jovotol. Persze tudom, hogy igy  sem volt konnyu senkinek sem.

Az, hogy az ember milyenne valik azt nagyban meghatarozza hogy hogyan el, mi formalja a lelket.