Nem adtam fel csak mar nem erdekel annyira. Mar nincs pillango erzes a gyomromban, mar nem ver hevesebben az eletem motorja egy egy uj hir hallatan. Nem kiabrandulas, inkabb realitas. Mar nem hiszek a csodakban, pedig mi emberek is egy egy csodak vagyunk. gondoljunk bele, mar a fogantatasunk is egy csoda. Es akkor meg nem beszeltunk a szuletesunkrol. Az elso olyan feladat amit egyedul teszunk. De nem az egyetlen mert ahogy novunk szaporodnak a szavak : megtenni, belevagni, bebizonyitani, megelni, megfelelni, elfogadni. Szoval ami egy evvel ezelott meg helytallonak mutatkozott az mara csak fustbe ment terv. Talan csalodtam, mert annyira hittem abban, hogy le tudom lassitani ezt a betegseget. Olyan sok pelda volt elottem hogy sikerult kordaban tartani az ordogot, nem figyeltem oda, hogy hanyan halnak meg. A vilagban csak 52 ember mondhaja el, hogy majdnem gyogyult, abbol a tobb tizezer betegbol . Miutan ket peldakepem is meghalt, at kellett ertekelnem a gondolataim .
Mondom, nem adtam fel, de elfogadtam hogy nem biztos hogy meggyogyulok. Ha belegondolok hogy W. Milyen fajdalomnak tette ki magat mert remenykedett, es milyen nagy csalodas volt hogy megsem sikerult. Tudom hulyen hangzik ha elmondom, hogy pl
1. Mult karacsonytol nem tervezem a kovetkezot, vagy lesz vagy nem.
2. Mar nem izgatnak az uj gyogyszer fejlesztesek, mert az atfutasi ido hosszu.
3. a LEAP2BFIT amit iszom, ha rendelem, ott a kerdes bennem, mi van ha?
Szoval figyelek a napjaimra es probalom annyira boldogga tenni magam, amennyire csa lehet.
