18 evesen boldogan tekintettem a felnott evekre.
Kepzeld el, hogy nem fuggsz senkitol, mit gondolnal magadrol meg az eletedrol.
Na elmondom en mit gondolok minderrol. Kezdjuk velem. Fuggtem a szuleimtol, az iskolaktol hogy okosabb legyek, fugtem orvosoktol, ferjektol, munkahelyektol, gyerekeimtol, es jelenleg gyogyszer kutatoktol a gyogyulas remenyeben. Ugye ugye nem gondolod hogy igy van, pedig de. Ha cigany gyerekek vagy epp capak hullanak az egbol akkor is igy van. Es en eddig finom voltam es noies. Volt pl olyan ido amikor szentul meg voltam arrol, hogy en talaltam fel a vagyakozast. Aztan kiderult hogy nem. Volt hogy Mekkaba is elmentem volna, persze nem, pedig ugy ereztem de. Szoval szaz szonak is egy a vege, erzesektol voltam fuggosegi iszonyban. Es szerintem en ezt lightosan nyomom. De ezt nem mondhatom el masokrol. Drogtol, gyogyszerektol nem lesz jobban senki sem viszont boven hozza lehet szokni. En lexarom tablettat is szedek de mar elvonasi tuneteim vannak, emelnem kell a dozist. Depire a leghatasosabb az antivasarlastikum. Nekem bejon, csak hat ujabb fuggoseg szuletik. Es meg mondja valaki hogy a penz nem boldogit. Ha lenne azonnal mennek osterapiara, ozonos kezelesre, befizetnek egy robotos/labas/tolokocsi valamit. De foleg befizetnek egy vilagkoruli utra.