Jo par eve annak, hogy a szerelem picinyke szikraja megcsapott. Sajnos egyetlen tulajdonsagom nem tudtam levetkozni es ez a naiv hit a szerelemben. Persze tudtam, hogy igazi szerelem egy maximum ketszer kopogtat szived ajtajan, megis becsaptam magam joparszor. Most igy, hogy beteg vagyok, orulok hogy nincs pasi mellettem. miert is?? Mert pont a ferfinep fejlesztette ki bennem a bizalmatlansagot. Nem bizom az erzeseikben, ez van, ez mar igy marad. Ha egeszseges lennek es a nem letezo partnerem lenne sulyos beteg mindent megtennek erte, viszont ha en lennek, abban mar nem hiszek. Mi nok azonnal anyaskodunk, de ezt nem mindenki igenyli. Ismerek egy part ahol a betegseg meg szorosabbra kovacsolta szerelmuket. Azt hiszem a holgy rajongasig szerette tarsat. Sajnos a betegseg gyozott a szeretet felett. Ismertem a ferfit, dohanyzott nem is keveset es energiaitalozni egesz nap,csoda hogy eddig birta. Engem nagyon meglepett a tavozasa, oriasi urt hagyva maga utan.
Egy fiatal Skot filmrendezo tortenetet olvastam valamelyik nap. Fiatal,kisgyermekes apa aki Als-el kuzd, mar szinte teljesen bena,megis a humora a regi. O mondta: egy jo van a betegsegben, hogy a"cerkajat" nem erinti a benulas mert nincs benne izom. Ugye, ugye, minden rosszban van valami jo is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.