A mi csaladunk. Mi gyerekek ha nem is voltunk gazdagok, szeretetben sokszor tulcsordultunk. Emlekszem az Apukam csaladjara, nagyapam egy imadnivalo, igazi osz nagyapo volt, nagyanyam egy vekonyka picike, neni, az osz hajacskaja oszefonva koszoruba tuzve volt amig csak elt. Sosem lattam kiengedett hajjal. Szentesen laktak. Ok nem voltak amolyan nyalom-falom nagyszulok, mi megis szerettuk oket. Az anyai nagymama is jo volt nekunk. Foggalmam sincs megelem-e hogy nagymama legyek, ha igen,akkor meg milyen. Addig is meglepem anagy csaladunk aprajat nagyjat. Annyira jo erzes latni, vagy elkepzelni a boldog arcokat. Es bennuk meg ott a hit hogy mindenkit az ujjuk koze csavarnak. Es meg is csinaljak. Az en volt parom sosem ertette mit lehet egy kisgyereken szeretni. O ilyen. Es Szofi bebizonyitotta hogy valahol a szive csucskeben meg erzo lelek. Eloszor csak melleult, sutit kert mikozben vegig a szemebe nezett. Majd mikor indulatba keltek haza, hogy hogynem valahogy Frits kezebe kerult, Szofi elkoszont, puszit adott. Napokkal kesobb is arrol beszel, hogy Szol milyen aranyos kislany. Az ilyen koru gyerekek csak nyiladoznak de O mar a hatarait feszegeti. Anyuka az elso kepen 2-3 evesen es Szofi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.