Ha minden egyes nap azt hallgatod, hogy baj van veled, mert nem normalis hogy vekony vagy, elhiszed es a buntudat harcol a benned levo tiltakozassal. Mit ereztem?? Kivul- belol minden rendben, csak meg kell felelnem. Hol jobban vagyok,hol meg ujra es ujra befeszulok. Pedig minden rendben korulottem. Ott a nagy haz, a szabadsag, baratok, a csalad. Megprobaltam talalni valami olyan idot ami csak az enyem, amiben csak magamra szamithatok . Szerettem volna barlangokat felfedezni azutan, hogy voltam az abaligeti cseppkobarlangban voltam. Nagy szerencse kellett, es felfedezo lettem. Nagyon elveztem, es sose feltem. Egyszer egyszer olyan helyeken tartunk fel barlangot, hogy az odavezeto lyuk a fold alatt akkova volt, csak egy ember fert el. Haton csusztunk a sarban de amikor szoba nagysagu barlangot talaltunk tele borso cseppkovekkel, az csodalatos volt. Hasznosnak ereztem magam.
Hogy ne veszitsek el mindent elmentem pszihologushoz aki anorexias betegekkel foglalkozik. Az eletem egyik rossz dontese volt, szabalyok koze nyomott, minden alkalommal lealazott es nyugtatokkal akart tompitani. Semmit sem csinaltam jol, pedig elkezdtem enni is. Talan a negyedik alkalom utan mar nem mentem tobbet. Kezembe vettem az eletem. Mindent elolvastam, minden filmet megneztem, sokat segitett. Az elkovetkezendo husz evben 55-58 kg kozott tartottam magam. Mondhattam, hogy meggyogyultam, de ez nem volt igaz, mert a koros onkep sosem mulik el. Vekony voltam? Igen. A haz ahol eltel? Igen. Felfedeztel? Igen. Ujra kezdted az eleted? Igen.
