A mult szilankjai sokszor felsertik a lelkeket. Mara ezek a szilankok simara csiszolodtak. Mar nem szur, nem vag, csak van. Neha megallok egy egy kep elott, csak csendben figyelek es bele sullyedek. Sok mindent banok, es sok mindent soha nem fogok banni. Itt van pl Frits. Neki koszonhettem hogy nagy valtozason mehettem keresztul. Szerintem jo paros voltunk ennyi ev utan vissza tekintve is. Sok ev telt el azota, de O velunk van, a csaladunk. Mara mar kicsit zsembes, o mar csak ilyen Frits. De a mienk. Abban az idoben minden mas volt, az emberek, a tudomany, mas volt a jovokep. Es most hogy az akkori jovo jeleneben vagyok nem igazan vagyok elegedett. Mert mi lett volna ha...Ha pl az Als nem rabolja el a testem, barmi lehetett volna. Hogy mi azt ugye mar nem tudjuk meg sohasem! Kar pedig nagyon benne lennek. Utazhatnek, vilagot lathatnek, sot hoditanek szep helyeket. Pandora szelenceje bezarult, mär csak a van a fontos.
Es akkor a vanban ujra es ujra el kell mondanom hogy mi lesz ha mar nem eleg a bipap. Kampec, az lesz! Addig viszont faszsag a halälrol kampanyolni. Majd amikor eljon, eljon.
Mi lenne ha csinalnek egy alapitvanyt a magyarorszagi Als betegek megsegitesere. Mert kellene, hogy az egeszsegesek es a betegek kello informaciot kapjanak, hogy eletminoseget segito gépekhez juthassanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.