Van ebben valami bizar igazsag. Valahol valamiert mindig meg es feltalaltam magam, kiveve amikor nem, de ebbe most ne menjunk bele. 18 eves koromig berhazban laktunk. Szerettem ott, oda kotottek serdulokori eveim , amire szivesen emlekszem vissza. Nem voltunk gazdagok de szegenyek sem, atlagos csalad, 3 gyerek, auto, majd kesobb hetvegi kert. Egyet valamiert sosem ertettem meg, meg pedig, hogy miert csereltek el a lakast egy kertes hazra. Ami tipikus szocialista kockahaz volt , a kert kicsi volt es semmi, a hazban nem volt viz bekotve, sem az udvaron, jo 200 meterre volt kut, minden nap tobbszor kellett mennunk vizert. Miert, miert, kerdezgettem allandoan de sosem kaptam ra valaszt. Ez egy nagy tores volt egy majdnem felnott lanynak , kerti wc, vizhordas es meg sorolhatnam. Azt hiszem azert volt felfoghatatlan mert mi gyerekek nem szolhattunk bele egy eleteket befolyasolo dontesbe. De tuleltem es tuleltuk es azt hiszem ez erositett azza aki lettem. Tovabbra is tisztelem es szeretem a szuleim emleket, mert senki sem szuletik tokeletesnek es a mult szilankjai epitik a jelent. Es en is sokat hibaztam, habar nem akartam, nem voltam es nem vagyok tokeletes, csak egy esendo akinek gyonyoru pillanatai voltak es vannak . Pl a tegnap meglepetese, hogy szulinapos lanykam napjat kepes voltam bearanyozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.