Nincs cim

 Olyan sok gondolat csapong bennem, es keptelen vagyok rendszerbe szedni. Persze a megoldas is elottem van, megsem megy. Ha elkezdem a legnagyobb baj hogy keptelen vagyok befejezni. Nos peldaul a noies, sexis hangom elment Mekkaba, a beszelokem meg lassan a lajhar sebessegevel egyenlo. Valami valtozik bennem csak meg nem jottem ra, hogy mi. Vagyis de, mert pl vegig alszom az ejjelt. Mint a babak. Errol eszembe jutnak a gyerekeim. Amikor a lanyom szuletett  24 voltam.

Es hihetetlenul kolyokkepu. Ramszakadt a vilag legnagyobb felelossege. Mas ha mas gyerekere vigyazunk, es jatszik az idegrendszerunkkel es mas a sajatunk. Ehhez fel kell noni, de a legfontosabb hogy felelos leszel egy eletert aki beloled fakad. Emlekszem alig vartam hogy szules utan otthon lehessek, megis amikor  hazamentunk az elet sulya annyira nyomta a melkasom, azt hittem megfulladok. Nem sokan tudjak, de az elso par ejszakat a foldon, a kisagya mellett toltottem es figyeltem, hallgattam a szuszogasat. Egyszerre 

volt a legcsodalatosabb  es felelmetes erzes. Az anyasag mar csak ilyen.

31 eves voltam amikor a fiam szuletett. Igazi kispalyas focista volt. Nagyon sokat nevettem, igazi szuper terhesseg volt. Mig a lanyommal mehszajra tapadt mehlepenyes terhes voltam addig a fiam mokasan focizott bent. A lanyom 6 honap utan viszonylag aludt ejjel, a fiam 2 ev utan aludta eloszor vegig az ejszakat. Es ejjel is evett, nem tudott sokat enni, gondolom azert is volt nyugtalan ejjel. De hat ilyen az anyasag. Mert a turelem nem turelemfan terem, az nem csak ugy van, azt nem a genjeinkkel hozzuk, azt tanuljuk. Persze biztos masok is turelmesek akiknek nincs gyerekuk, de szerintem az olyan mas turelem lehet. punktum.

Na tessek, ugye en szoltam. Pont nem errol akartam irni. De mar nem is emlekszem mit akatam irni, ez vagyok en. Es remelem hogy nyomot hagyok, es emlekezni fognak ram is.