Nem nyerek csak tapasztalatot, csak ezzel mar tele a padlas. Pedig nincs is, marmint padlas. Neha tul sokat gondolok, mondanom sen kell hogy nem emlekszem hogy csak ugy lettem volna gondolatok nelkul. Az hogy nem nyugszom nem jelenti, hogy nyughatatlan volnek, csupan csak gondolkodom az elet nagy dolgairol, meg arrol hogy menthetnenk meg a vilagot. Jo jo tudom ezek nagy szavak , meg nem is tudnek fizikailag erdemben tenni, viszont agyilag barhol ott vagyok. Szuksegem van valami munkara, hogy ne a nyomorekoskodasomra figyeljek, mert sajnos a nap vegere mindig elhiszem hogy tenyleg nyomorek vagyok. Megjo hogy az ember erteket nem az hatarozza meg hogy fizikailag mit kepes megtenni. Mondjuk az en gondolkosasom neha gyogyir a lelkemnek. De van hogy neha tulgondolom ez meg jol lerongyol. Valamely nap voltam igy mert az igy cizellalt allapotu lelkecskem kiakasztottam az elmulas tenyenek vazolasaval. Addig addig mig kisebb panic attackot nem kaptam. Ugyes kislany, cukrot neki. Eccsapank ilyenkor azt szokta volt mondani: ne fossal fiam, beke van.
Egyebkent meg szerencses vagyok, mert gondolkodom tehat vagyok, tudok beszelni, erezne, mondom erezni, sot sirni es nevetni, de e 2 utolso mindig annak a fuggvenye ki es hogy viszonyul hozzam. En szoltam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.