A korulotted levok azt gondoljak baj van veled, addig te azon agyalsz : veluk meg mi van?? Mert te azt erzed vegre tartozol valahova. Valahogy eszrevetlenul furakodott az agyamba es szep lassan hatalmaba keritett. Eloszor csak kevesebbet ettem Aztan mar kenyenyeret sem, zoldseget es almat de modjaval. Egyre tobbet sportoltam : aerobik, futas vagy biciklizes. Minden napra jutott valamilyen mozgas. Elveztem, ha kevesebbet mutatott a merleg. Ha beleneztem a tukorbe tetszett amit lattam. Persze senki nem ertette meg, en sem, de oket sem. Azt hittem talan irigyek pedig csak aggodtak. Megvolt mindenunk, szep nagy haz, a gyerekeim, az o biztonsaguk, szep elet. Hanyszor hallottam, ettel mar? Ulj le egyel! Itt van egyel meg egy kenyeret, es en nem mertem ellenkezi. Neztem magam a tukorben es a tukorkepem azt sugta kover vagy. Raaltam a merlegre es mar csak 55. Hurra vagy mi. Ruhaim egyre lotyogosebbek, merleg 53, yeeesss, korulottem mar mindenki aggodik, pedig nem kellene, jol erzem magam. Vekony voltam akkor is amikor osszejottem a parommal, pont ezert nem ertettem miert akarta eroltetni az evest. Fenyegetessel celt elerni nalam sem lehet, o kituzott egy celt (63 kg) en meg nem teljesitettem es ezzel megpecseteltem a sorsomat. pedig az arcom a regi volt, a kedvem, a szivem, ugyanaz. De akkor mi a baj??
Aztan egyedul magamra szamitva egyedul kezdtem a gyogyulast. Meg kellett tanulnom szeretni onmagam. Azzal kezdtem,hogy a tukkorre irtam : Eduska hogy te ma is milyen szep vagy!! Mert az anorexia koros onkeppel jar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.