Regota le akartam mar kopogni mit is vett el,vagy fosztott meg ez az alattomos betegseg. Bar en inkabb neveznem sorozatgyilkosnak, abbol is a perverzebb fajta. Akkor csap le amikor nem szamitasz ra.
1. Ellopta tolem a jaras, setalas futas oromet. De meg az emleket is kiradirozta belolem. Es ezt mar sosem kapom vissza. Ha csoda tortenne es ujbol kellene tanulnom jarni, nagyon felnek hogy eleshetek, mert a batorsagom is ellopta.
2. Ellopta tolem a vagy, a szerelem erzeset, hogy mar semmi sem a regi. Hazudnek ha nem ismernem be, hogy hianyzik a lepedo akrobatika, ez a sportag ha neha is, lazba tudott hozni.
3. Ellopta tolem a kezeim erejet, az iras szeretetet, a kezmuvessegem, a kotes es horgolasok gyonyoret, a fotozast, a vezestes oromet, a kirandulasokat. Mar foggalmam sincs hogy kell fogni,na irni meg foleg nem. Mennyire szerettem horgolni. Keszitettem 3 nagy ablakra viragokbol fuggonyt, majd talaltam rengeteg allatmintat. Olyan boldog voltam amikor ezeket gyartottam. Pont tegnap talaltam meg a fotokat rendrakas kozben.
4. Hulye dolog de ellopta tolem a legkedvesebb dolgot, a hajamat. Szerettem ahogy a szello jatszadozott a tincsekkel. Hianyzik a szine ami csillogott a napsutesben. Es hogy mennyire szerettem a kezimunkakat hat ime.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.