Ha ezt egyszer a klubban elmeselhetnem...Sokan utalnanak, nehanyan talan sajnalnanak, de hogy hanyan ertenenek meg csak sejtem. Tudom,hogy nehez mindenkinek de miert gondolja barki,hogy nekem konnyu.Arra, hogy gyogyithatatlan beteg lesz valaki,sosem tud egyetlen csalad sem felkeszulni. De maga a beteg sem. Es addig elviselheto ameddig fnkcionalnak a vegtagok,de mikor mar mindenhez segitseg kell attol kezdve mindenkinek rossz, de elsosorban Nekem. Hogy senkit ne bantsak meg,csendben vagyok, De meddig??? Mi lesz majd ha mar egyaltalan nem fogok tudni beszelni ki hallgat meg engem??
Egyetlen gyerek sem erdemli hogy a szuleit kelljen gondozni.De en sem errol almodoztam. En nem bena vagyok hanem folyamatosan benulok, nem hulye vagyok - csak nehezebben beszelek, nem demencias vagyok - csak erzekenyebb, nem idiota vagyok - csak nehezebb formalom a szavakat, nem gyava vagyok - mar 4 eve lebeg a pallos a fejem felett,nem anya vagyok - hanem kliens, nem kliens vagyok - megis fizetes jar miattam.
Mi lenne ha csak egyet napra atelned amit En erzek, ahogy En elek, ahogy megfosztodom attol az egytol,ami meg maradt...Szerinted???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.