2021. augusztus 8., vasárnap

Say Good-bye?

  Hogyan is kezdodott?

Azt nem mondhatom hogy 100%-an vigyaztam magamra,dolgoztam es eltem a hetkoznapi eletem. Heti 50-70 orat dolgoztam ami valljuk be no lettemre nem keves. De tettem a dolgom es vegre mindent megvehettem magamnak. De, nem volt mindig konnyu nekem sem. Sporolnom kellett sokaig,de ezt majd maskor....  Szoval, elegedett voltam es talan meg boldog is, es meg voltam gyozodve, hogy vilagot jarhatok majd, es anyos leszek:) es nagymama es majd valamikor 80 x evesen fog magahoz szolitani a Teremto. Es ekkor 55 evesen, hosszu huzavona utan az arcodba nyomjak, hogy Halalos beteg vagy es mintha bunos lennel a neurologus kedveskve kiszabja rad a buntetest 3 -5 ev az eleted, ne tervezz sokat.   

De hogy is jutottam idaig? Hat kerem az ugy volt, hogy furcsan nem ereztem a huvelyujjaim,de nem gondoltam rosszra. Habar stresszes volt a munkam..Idosgondozo..Sosem ismertem be, sok munka,keves pihenes, de nekem ez igy volt jo. Az is fura volt,hogy a tenyer ele olyan furcsan plotye lett. Az ujjaim mozgas funkcioja furcsan csokkent. Es meg mindig nem gondoltam rosszra.                                                 Majd 2017 aprilis 18-an megtortent az ami az egesz eletemre raragasztotta a belyeget, akkorat estem, arccal  nyaltam a kliensem nappalijanak szonyeget. Hallottam  valami borzalmas reccsenest, kurvara fajt, felakartam allni de valami ismeretlen es kegyetlen fajdalom hasitott belem..Na ott es akkor gondoltam eloszor  valami nagyon rosszra. Es igen - Combnyakcsont torest szenvedtem. Ekkor utaztam eloszor mento-kocsiban, es hasznaltam eloszor nevetogazt is. Megmutottek, csavaroztak.Ime:




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

.