Azt hittem hogy a vegallomasra erkeztem. Sotet volt, es nagy csend. Probaltam kiabalni, de az a hang, amim volt, ami bizonyithatta volna, hogy igen en vagyok az a kis luke kis Mezei, elveszett, nincs meg. Persze nem most kezdodott, tart mar egy ideje de mostanaban tetozik Ha nem hasznalom elveszik, ha hasznalom is elgyengul az ereje, de a sok siras az utolso ket hetben dolgozik a hangszalaim között. Es ez mind a kib,sz,tt ägy miatt volt. Az enyem,( ami persze sosem volt a sajatom, csak bereltem) egyszercsak fogtak es szeva. Kaptam egy kisebbet aminek a labemeloje a hattamlatol indul, ami szar, igy 5-7-szer kellett csengetnem. Aztan kicsereltek, majd megent kicsereltek. Kaptam egy bärkät aminek a labemeloje nem emelkedik csak épphogy igy multhet csutortok ota elso ejjel 7szer, masodik ejjel 4tol ultem, harmadik ejjel hajnali 2-tol ultem, tegnap viszont mar 12-1-g, majd 2-4-ig ultem a koromsotetben, csukott ajto mellett.
Es ami megtortenhet az meg fog! Vagy a csengomnek dolve vagy elore dolve belealudtam az ulesbe. Es nem birtam egyenesbe visszaulni igy rasullyedtem magamra. A baj hogy a sullyedessel nehezen vehettem levegot, majd egyre kevesebbet mignem a kaszas, akarom mondani hogy a vonat fustje megcsapott. Befostam, hogy ennyi volt, es elkezdtem aggodni a konyvem miatt, hogy oxigen hianyos debilkent nem tudom majd befejezni, jahh a masodik konyvemert aggodtam. KishulyeMezei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.