Elkestem, mert olyan szep napjaim voltak, nem akartam rinyalassal elrontani. Ugyhogy most visszatekintek. Ma van ma es semmi nem tortent. Tegnap erezhettem az unokam rugdalozasait. A hetvege csupa moka es kacagassal telt.
Es mar hopp is, ott is vagyunk ahol olyan erzes kerit hatalmaba mintha a suru, sotet inkvizicos kozepkorba cseppentem volna. El sem tudom kepzelni hogy honnan veszi valaki a batorsagot hogy ugy beszeljen velem mint ahogy ez. Boven kimeriti a verbal abuse fogalmat. Ilyen stilust kurva elet hogy anglisban, ezt anno nem tehettuk volna meg mert ugy rugtak volna ki, hogy a labunk sem erte volna a foldet. Olyan helyen dolgoztam a fiammal hogy meg titokban sem beszelhettunk csak angolul. Mobilt csak szunetben hasznalhattunk. Ehhez kepest itt hivas kozben jon be, etetni pl es tovabb beszel. Ilyet en meg nem is lattam, en varok mig a delikvens befejezi a hivast vagy az uzeneteket. Komolyan mondom ezt en nem ertem. En nem azert jottem ide mert ez, vagy barki itt van. Ok jonnek dolgozni ide mert nekunk kell segitseg. Azt hiszem ez itt a nagy kulonbseg. Azt hiszem van ami nem valtozik , es a no sosem fog , hiaba a mezes maz.
Azt hiszem szornyen konok tudok lenni. Na jo, az vagyok. Regen is, de most is azt mondom, lehet ezt csinalni csak nem eri meg. Olyan leszek mint a lanykam, nem eri meg a szemebe nezni amikor merges, vagy csak sajat felelossegre, jo lehet hogy tolem tanulta, le se tagadhatjuk egymast.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.