A tortenet fohosei a gyogyithatatlan betegekrol es csaladjukrol szol. Ami inspiralt az egy cikk mely egy Als- ses beteg felesegerol szol, mint Elfeledett hosok. Egyet ertek mert a csaladnak is nagyon nehez lehet nap mint nap segiteni, aggodni es szembe nezni egy halalos korral. De, es ez egy oriasi De kovetkezik. Arrol senkinek sincs elkepzelese milyen amikor mosolyogva beletoljak arcodba a halalos iteleted. Mert te vagy az elso aki megtudja, jo esetben veled egyutt halljak, de tobbnyire egyedul vagy az orvosnal. Eloszor megtudod, osszeomlasz, majd erosnek mutatkozva neked kell elmondanod es latva, erezve a fajdalmukat meg egyszer magadba zuhansz. Mert soha nem akarnal ekkora fajdalomnak kitenni a gyerekeidet, a csaladod. Azt az aggodast nem tudom leirni amit ereztem, a buntudatot hogy orokolhetik a betegseget. Ugyhogy harmadszor is osszetortem. Csak egyetlen egyszer lelegezhettem fel amikor a genetikai vizsgalat megerkezett, hogy nem csaladi. Ahhoz hogy tudjam mi elott allok sokat kellett tanulnom. A testem osszes sejtje tiltakozott minden ellen. Lemondtam mindenrol ami emberi, ami en voltam es a testem- mar ha annak lehet nevezni- be zarva, sajat bortonomben elek. 6 ev alatt megszamolhatatlanszor tortem ossze megis meg itt vagyok.
Szoval minden empatiammal egyutt is azt kell mondjam, hogy a gyogyithatatlan betegek a legnagyobb vesztesek. Nekunk faj, nekunk rossz, mi felunk a legjobban, mi kapaszkodunk a remenytelensegbe is,,, hatha. Nincs Hatha. Minden este halat adok a napert, es kerem a Joistent hogy ejjel sehol se fajjon. Itt tartok pedig nem voltam vallasos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.