Nem vertem meg kozhirre nagydobon, hogy elsoszulott gyermekem ferjhez megy. Pedig de. Halat adok magamnak es gyerekeimnek, hogy megerhetem ezt a csodat. Azon fejtortem, milyen erzes lehet egy apanak, hogy egyszer majd nagysokara megtudhatja, hogy a lanya ferjhez megy / ment. Mondjuk a fia hazassagkotese sem mozgatta meg erzesben, bar nem is aggodtunk emiatt. Azt hiszem halas vagyok , mert valamit megiscsak tudtam adni es ez a szeretet erzese. Es latom hogy boldogok, megtalaltak a lelkuk masik felet. Ez olyan abszurdnak hangzik de igaz. Elmerengek nezve oket es azt kell hogy mondjam Szerencses vagyok es Ok is szerencsesek. Mindket gyerekem karakteres szemelyiseggel van megaldva, igen igen, mi szulok aldottuk meg oket. Nem konnyu veluk neha , de mint anya mindent kibirunk. Es halas vagyok Meggienek es Dewinek mert Ok a jovo, Ok a tamasz, es utitars.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.