Jo, hogy ennyi tortenet, tor fel, lehet belole szemezgetni. Addig sem gondolkodom hogy a tudom meddig birja vagy mikor gyengul el a nyakizmom es kell nyakmerevito ize. Szoval jojjon valami vidam de egyben morbid tortenet velem.
Az edesanyamnak koszonhetem, hogy volt lelekjelenlete szuletesem utan. Tortenenetet tole tudom,mindig mokas volt vegig hallgatni, bar abban a pillanatban nem volt az, nagyon nem. Anyukam Mezei Mihalyne neven lett felveve a korhaz szuleszeti osztalyara. A korteremben mar tobben voltak, koztuk egy nem az iden barnult asszonysag. Mezei valaminek hivtak. Ugye a nev azonos, lenyeges momentum. Egyszerre kerultek a szuloszobaba. Az asszonysagnak, kis vekonyka, kopasz roszaszin boru fiugyerekmeke szuletett. Vidorka lett a neve. Anyukam is vilagra hozott engem, koromfekete hajjal, egyaltalan nem ugy neztem ki,mint aki akkor szuletett. Az elso szoptatasnal az apolonok osszecsereltek a babakat, vagyis minket. Anyukam meglatta a fiut es elrikkantotta magat, - jezusom, ez a gyerek nem az enyem, az a masik kis fekete haju az en kislanyom. A noverek bocsanatot kertek es elmeseltek, hogy azt gondoltak a fekete haju az etnikai asszonye lehet csak. Anyukam szerint Vidorka nem volt szep, Ellenben igazi csunyasag, ellenben en nem vesztettem a szepsegembol csak kozben szoke lettem. Maminak koszonhetoen nem lettem szokeciganylany.
