Meg a mult heten tortent, de mivel az iroi valsag godrebe estem, élni sem volt kedves, nem hogy irni. A kedvem meg mindig a godorben, de legalabb annal lejjebb mar nincs. Na de akkor most meselek. Nem csak az hulyeket vonzom, hanem a hulye helyzeteket is. Ugyanis egy reggel harman jottek a szobamba. Kozuluk egy un. probanapon volt, hogy eldontse jo-e itt dolgozni vagy se. Felvonultak az agyamnal. En csak hallgatoztam, ahogy az egyik apolo eloadast tart az ujnak a porrol amit reggelente iszom. Jo ezt egy olyan szajabol hallani akinek fingja sincs rola. De levego vetel nelkul puffogtatta mondatait. A gondolataim kozepe egy kurva nagy durranas razott vissza a jelenbe es az a mérhetetlen orditas ami a nagy durranast kovette. B+ a szivroham jott ram, de nem tudtam eldonteni hogy melyiktol. Aztan rajottem. Az uj holgy allo helyzetbol ajultan zugott a foldre. Allo helyzetbol puff. Annyit motyogtam ki magambol hogy aztakurva... Az orditozas beleégett az agyamba. Kozel masfel oraig tartott mig a mento elviitte, meg szerencsere a holgy tulelte. Es itt akar dolgozni. Az biztos hogy mindenki a tortenes alapjan fog viszonyulni hozza.
Ettol fuggetlenul tovabbra is iroi valsagban szenvedek. Nem jon, vagyis jonnek a szavak, de olyan kuszasagban hogy az mar hajmereszto. Nagy a kuszasag.
Meg mindig.
Egy ora mulva... Meg meg mindig.
Nincs mas hatra, mint elotte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.