Uj vilag, uj elmenyek

 

Uj elmeny? Az meg nincs, hogy is lehetne, csak tegnap koltoztem.  Itt ulok mint egy "magubotka" egy akkora szobaban mint a pecsi lakasom. Nem csak az volt kicsi, hanem ez a szoba oriasi. A hely ugyanaz csak az emelet mas. Persze meg senki sem talalja merre vannak arccal elore.

Olyan mint egy "studio flat". Konyhaval, furdovel. Egy szavam sem lehet. Mostmar csak a nem idevaloktol kellene megtisztulni. Lelkileg nem vagyok jol. Az utobbi idok tortenesei nyomot hagytak bennem is. Az "hogy a stilus maga az ember" azt ezek az emberek nem ismerik. Persze O, aki nem az iden barnult, sem az elmult 10 évben, ugy setal ki-be mintha kiralylany lenne. Meglattam az ajtoban es a gyomrom azonnal megfordult, a szivem szazat vert, es keptelen voltam a szemebe nezni. Es nem. Olyan mely sebet ejtett rajtam amit nem lehet elfelejteni. Ezzel kettore emelkedett azok szama akiknek mar a jelenléte is tobbet art mint hasznal. Azt hittem eros vagyok, de ezek szerint nem. 

ui. A felaldozhatok szama epp most emelkedett haromra!!

Ma lattam magam a tukorben. Azt mondjak, szeresd magad, az Isten is megsegit. Hat el kezdtem keresni, mi az amit szerethetnek rajtam. Semmit es ez nem az ego szava. Amit belul hordok az igen, az mar valami. 

Erdekes latni es beszelni sorstarssal. Nagykepuseg azt mondani hogy "beszelni", amikor a maszk miatt semmit sem hallani, es O sem az a hangos fajta. az o hangjanak van ereje de nagyon lassu, mig nekem halk es gyenge is. Az O szerencseje hogy tisztelik mig engem nem. Neki szereto ferje van, nekem nincs. O egesz nap beszelhet, ha meg lassan is. Azert hulyen nezne ki ha maszkban es magamban beszelnek. 

Kaptam arajanlatot mesekonyvre. Mivel nem erre szämitottam ezert most gondolkodom. Otletek tarhaza a kobakom, csak rendeznem kell.

Pedig a kedvencem volt

 

Az ugy van  hogy tul gyenge vagyok. Ahhoz tulontul egyedul vagyok hogy védekezni tudjak. Pedig a kedvencem volt. Es most? Ha o van es ot kell kernem zavarba jovok, nem tudok beszelni sem, nem tudok inni, felre nyelek, es meg sorolhatnam a faszsagokat amiket csinalok. Es a siras kerulget, ra sem merek nezni. Utoljara gyerekkoromban éreztem ilyen elesettnek, es amikor hazassagban eltem. Pedig o a kedvencem volt. De ezt hozza ki belolem. Pedig lassan észre sem vesznek olyan csendben vagyok. Nem csengetek, nem zavarok, nem beszelek. Boldog vagyok ha jonnek a gyerekeim, ha latom az edes unokam. De nem latszik rajtam a boldogsag sem mert ez a betegseg a mimikam is ellopta. De ez a gyerek, Zente, annyira edes. Talan Ö miatt is folyik a szo belolem. Minden nap irok, ha jo, ha nem, irok. Mert addig sem faj a lelkem. Furcsa dolog az iras, mert sokan vagyunk, es biztos hogy sokan profinak gondoljak maguk. Azota mär értem hogy ahhoz hogy valakire felfigyeljenek, ahhoz verprofin kell irni. Mindegy, minden egyes mese ad nekem is valamit amitol kicsit jobb. Azt nem tudom, nem emlekszem, hogy a szuleink meséltek e nekunk gyerekeknek. Nem emlekszem. Arra viszont igen, hogy en diavetitovel meseltem a gyerekeimnek. Erre konkretan emlekszem. Idom az van hogy agyaljak de szerintem jobb ha irok, az legalabb meglatszik rajtam.

Pedig o volt a kedvencem. Osszvissz negyen vannak akikben bizhatok, DABJ. Ennyi. Az orvos kijelentette a heten hogy a " kedvenc betege vagyok. Azonnal meg is kerdeztem hogy orvos latta-e mar? Milyen kis vicceske vagyok.

A kerdeseim amiket senki sem ert

 Kedves Istenem. Szolithatlak kedvesnek? Volna egy par kerdesem. Akkor kezdem.

Csak en fogom ki a hulyeket? Vagy csak nekem furcsa ez a multikulti? Avagy miert hivjak a planetakat, ahogy hivjak. Miert Mars a Mars, meg ilyenek.

1. Szerinted valaha gyogyithato lesz -e az Als? En kizartnak tartom hogy az elkovetkezo 50 evben barmi  is tortenne. Ott tartunk hogy mindenki hisz valamiben. Persze mi betegek a gyogyulasban hiszunk a legjobban. Aztan ahogy telik az ido ugy kapkodunk az uj hirekert mintha az eletunk mulna rajta. Persze mi azt hisszük hogy igen. Es mi mindent is ki akarunk probalni. Ha azt olvasnam, hogy javulast adna ha teveszarral kenjem magam, biztos hogy vennek egy tevét sajat hasznalatra :). Mert mi mindenben az igazsagot latjuk.

2. Nem kaphatnek egy aranyhalat aki erti is amit mondok? Es persze ugy is csinaljak ahogy en szeretnem. Lehetne esetleg harom kivansagom? Tudom mindenki azzal kezdene, hogy nyerjunk a lotton. Hat draga pubikam lehetsz gazdag vagy szegeny a vége ugyanaz. Es sajnos az odavezeto ut is ugyanaz. Kinek rovidebb, kinek hosszabb. Az biztos hogy mindenki fel, aki azt mondja nem fel, az hazudik. Szoval kivansag. Annyi mindent szeretnek. 8ev utan ha az izmaim visszakaphatnam huuu, hat nem is tudom, megvakarni a seggem sajat kezemmel... Vagy nyujtozkodni, es oldalra fordulni. Egyedul enni a mindent is ahhh. Cuppogni a körömpökörtet vagy tulfozott csirkelab porkoltet, vagy kocsonyat, rantotthus hegyeket. Ugy inni hogy nem figyelek arra hogy felre nyelek -e. 

Es mivel alapvetoen nekem mar nincs oriasi kivansag listam, a gyerekeimnek legyen jo. Meg az unokam, unokaimnak legyen tokeletes eletuk. Meg ket het es koltozunk. Na nem messze csak a szemkozti epuletbe az elso emeletre. Uj hely, azonos remenyek. De az uj helyen lesz egy Zente sarok mindennek is.

Osszegzes, ALS, az ev emberei

 

Az ido szamunkra olyan gyorsan pereg hogy azt sem igazan tudni mikor mit vesztettunk el, mert minden pillanatban elhagy bennunket valami. A hangunk vagy halk vagy lassu. Vagy nyelunk, vagy mar azt sem. 8ev, nyolc furcsa ev. Tuleltem az elso 4 évet, es a masodik 4 évet is. Es meg sokat szeretnek. Mert tul sok mindent akarok. 

Az ALS -bol nincs menekves. Csak együtt eles van, es van. Mint egy elkurt hazassag, osszetartunk joban, rosszban, egeszsegben, betegsegben. Mi a boldogsag? Engem kerdezel? Hat, kizart dolog mert nem tudom. Orulni szoktam de azt hiszem az nem boldogsag. Orulok a gyerekeimnek, az unokam egy imadni valo, fantasztikus kiccsavo. Imadom. "Maszkos Mami mesei" na az valami. Amikor irkalok, ujra gyerek vagyok. Lazba hoznak a kepek amiket AL baratommal keszetek, imadom oket, minden mozzatukkal egyutt. Amikor fiatal anya voltam, mindent meg akartam adni a länykämnak ami nekem nem volt. Abban az idoben minden a Barbierol szolt. Es en mindent megvettem vagy vagy ugy. Es persze a fiamnak is mindent amit csak kert. Az oromuk tett boldogga engem.

Most viszont az hajt, hogy valamit hagyjak magam utan. 

Az ev emberein gondolkodtam, hogy en kinek adnam. Volna egy ket otletem. Kezdjuk velunk akik sajat bortonunkben elunk es harcolunk valami ellen amirol fingunk sincs. Oh nem istenitem magunk, de ha bärkinek kétsége volna, csak egy napig hasznaljak a ciponket. Kerlek csak egy napra. Ott vannak a csaladtagok. A gyerekek, akik vegig nezik az anyjuk, apjuk, testvereik halaltusajat. A szulok, akik ezerszer is odaadnak az eletuket. A tetverek, akik felnek, akiknek faj. A baratok akik inkabb tagadasban elnek. Nagyon kevesen maradtak aik elfogadnak benan, csunyan. 

Senkibol nem kellene martirt csinalni mert akkor mindenki az Ev embere lehetne. Anyak, Apak, testverek, gyerekek.

Koszonjuk nektek hogy vagytok nekünk.