Oh kezdhetnem onnan amikor az izgo-mozgo ficanka meglatta a meh/nagy/ rengetegben elo elvarazsolt sejtecset. De nem a honfoglalatol kell kezdenem. Ez az ev olyan volt mint ha Don Quijote de la Mancha szerepeben leledzettem volna . Egy szelmalom harc. Olyan mintha, de megsem. A tortenet marad, mert ez rolam szol, csak a szereplok valtoznak. Emlekszem amikor meg otthonban dolgoztam neha jol megcsicskaztattak bennunket a lakok. Ebben az evben meg leginkabb engem csicskaztattak es nem forditva. En szegyellem magam hogy minezt megengedtem masoknak. Eszembe jutott angliai kliensem,na egy ilyen pacienst kivannek azoknak akik reklamaltak. Majd megtudnak az Angolok istenet Magyar modra. En meg jol emlekszem amikor az uj gondozo reggel 9-kor az ajtobol dobta be a kulcsot es koszones nelkul adioszt intve hussss mar el is tunt. Tudod hany ilyet lattam az elejen? Havonta minyimum 4x. Meg sem tudom szamolni hanyan voltak. En osszesen 4 evig dolgoztam vele, azert ez is jelent valamit, igen igen, a szemelyes varazsomrol beszelek. Es hiaba az en tudasom, josagom es minden ami en vagyok nem volt eleg. Az elmult 10 honap olyan volt, mint a makkal teli lyukas zsak, toldoztam, foltoztam, de hiaba. Evi volt az egyetlen aki sosem hisztizett, en sem, adtunk idot egymasnak. Ha meg emlekeztek a kovidos idoszakra nekem sem volt konnyu, de neki sem. Megis mi annyit nevettunk. Bar az apukaja ne lett volna beteg, Barcsak at tudtuk volna venni, szerintem nem lennek most itt. De az a vonat is elment mar, csak en maradtam, ha masert nem is, elrettento peldanak igen. es most itt vagyok egy olyan helyen ahol nem akartam , olyanokkal akikkel nem voltam beszelo viszonyban sem. Tudom hogy turelem de rozsa itt nem terem. Sokszor el fogom meg mondani, de mar ertem Anyukam kerdeset : miert vagyok en itt? Mert otthonban volt a demenciaja miatt. De jojjon Evi, amikor szulinapoztunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.