Gyere, meghivlak a szentelyembe

Mindenkinek van egy hely, ahova elvonulhatsz , ahol csokorba szedheted gondolataid, hogy kiuritsd a lelked, vagy csak hogy megpihenhess. Igen ez az en szobam, az en kuckom, az en galaxym ahol estenkent jol erzem magam. A betegseg megtanitott befele elni, erzeseket kaptam vissza amik pihenteto palyan voltak.Amint magameva tettem  az elengedest, a helyzet olyan mint amikor a kaosz kozepen ulsz, elengedsz, rajossz, hogy van helyette mas. Es ha ez nem lenne eleg, minel tobbet engedsz el, annal tobb kerul a felszinre. 

A beletorodes nem feladast jelent

 

Nem adtam fel csak mar nem erdekel annyira. Mar nincs pillango erzes a gyomromban, mar nem ver hevesebben az eletem motorja egy egy uj hir hallatan. Nem kiabrandulas, inkabb realitas. Mar nem hiszek a csodakban, pedig mi emberek is egy egy csodak vagyunk. gondoljunk bele, mar a fogantatasunk is egy csoda. Es akkor meg nem beszeltunk a szuletesunkrol. Az elso olyan feladat amit egyedul teszunk.  De nem az egyetlen mert ahogy novunk szaporodnak a szavak : megtenni, belevagni, bebizonyitani, megelni, megfelelni, elfogadni. Szoval ami egy evvel ezelott meg helytallonak mutatkozott az mara csak fustbe ment terv. Talan csalodtam, mert annyira hittem abban, hogy le tudom lassitani ezt a betegseget. Olyan sok pelda volt elottem hogy sikerult kordaban tartani az ordogot, nem figyeltem oda, hogy hanyan halnak meg. A vilagban csak 52 ember mondhaja el, hogy majdnem gyogyult, abbol a tobb tizezer betegbol . Miutan ket peldakepem is meghalt, at kellett ertekelnem a gondolataim .

Mondom, nem adtam fel, de elfogadtam hogy nem biztos hogy meggyogyulok. Ha belegondolok hogy  W. Milyen fajdalomnak tette ki magat mert remenykedett, es milyen nagy csalodas volt hogy megsem sikerult. Tudom hulyen hangzik ha elmondom, hogy pl 

1. Mult karacsonytol nem tervezem a kovetkezot, vagy lesz vagy nem.

2.  Mar nem izgatnak az uj gyogyszer fejlesztesek, mert az atfutasi ido hosszu.

3. a LEAP2BFIT amit iszom, ha rendelem, ott a kerdes bennem, mi van ha?

Szoval figyelek a napjaimra es probalom annyira boldogga tenni magam, amennyire csa lehet.

Mert Urino vagyok

 Igyekszem visszafogni magam. De most komolyan, bosszant hogy nem engedhetem szabadjara a nem csokorba illo gondolataim. Miert? Mert Urino vagyok. Es eme ertekes jellem, tartast is ad, megbelyegez. Akar fel is adhatnam magam magamnak, s ot meg is lepodnek. Szoval az Urinosegem elso jellemzoje hogy nem beszelek csunyan, hogy ertsd, nem mondom hogy ( bammeg, szar, lofutty, vagy anyad tompora,  es apad futykose) na erted mar? Es mert van tartasom :)  nem nezek a pasik utan ( pedig de) vagy nem csamcsognek el a gondolattal hogy "haj de nem dobnam ki az agyambol" pedig de. Mert ugye benacska vagyok nem vaksi. Az unalmas hulyesegekkel teli hetkoznapokba mindig fenyt hoz. Az elmenyei, az ahogy meseli, ott erzed magad a tortenesben te is. Ha  elvesztem onmagamban, o mindig megtalal es kirangat a melysegbol. Az hogy berakom ide az elismeresem jelekent tekintendo es az engedelyevel tortenik, meg azert mert nagyon szeretem mint a legjobb baratom.

Annyi minden tortenes van, nem csodalkozom ha neha ossze vissza beszelek, csapongnak a gondolataim. Igy hat lerantodik a lepel ime az fiziosok gyongye.

Van az a szeretet

 Bezony! En mar csak tudom. Benne elek. A vilagon egy valami van ami nelkul letezni sem erdemes, tudod mi az? Igen igen a SZERETETrol beszelek. Kell hogy szeress es hogy szeressenek. Kell egy hely vagyis nagy hely a szivedben arra szeretetre amit csak a csalad adhat neked. Ennek az erzesnek nincs ara, megfizethetetlen. Semmivel sem hasonlithato ossze. A csalad a legfontosabb az eletben. A szulok melle szuletunk, testverkent, pedig egymast erositjuk, spiritualisan egymas segitoi vagyunk. Tudom hogy nehez kimutatni ezt a tiszta erzest, mert buszkek vagyunk, vagy mert termeszetesnek vesszuk hogy van. Talan beismerhetem, bennem is erosen dolgozott az egom. Most lecsupaszitva minden sallangtol a lelkem azt teszi amit mindig tennie kellett volna. Szeretni. 

Olyan szeretet van koztunk amirol csak almodni lehet. Az az oleles amit toled kaptam meg most is a boromon erzem, mint a lagy selyem finomsaga oleli at a lelkem. O az en csodas Noverkem.

A szuloseg margojara - csak ugy

 Hiszem hogy ameddig kepesek vagyunk szeretettel gondolni rajuk addig nem haltak meg, addig velunk vannak minden egyes nap. Es ami a fontos az az, hogy ok Ok, mind1 mit vagy mit nem tettek meg. Amig fel tudjuk idezni a mozdulataikat, a gesztusaikat es a hangjukat addig elevenen elnek. Es persze hogy voltak nem szep vagy nem kedves pillanatok, minden csaladban van ilyen , de ez nem szamit. Csak a hangjuk fontos ami a fulemben cseng, a kepek amik a fejemben vannak. Amig igy van, nem mentek el tolunk  csak egy vegtelen vakacion vannak a mennyek tengeren.

Semmi nem tortent, talan lazas szentimenta baci hadakozik a lelkemben. Meg jo gondolni rajuk. Jo lenne azt gondolni hogy...

Vagy megszoksz vagy megszöksz

 Oszinten? Hat persze, legfokeppen megszökni volna kedvem. De most komolyan, kerlek vilag, mutass nekem 1 olyan valakit aki elvezne es happy lenne ilyen helyzetben mint En. Hidd el nem verem a seggemet sem a foldhoz oromomben, raadasul orgazmus kozeli elmenyt sem erzek igy benacskan. Mar az elejen tudtuk mi lesz a vege, csak az utat  nem ismertuk avagy ismertem. Ha tudom, hogy ennyire gorongyos biztos nem lepek ra. Nem volt aki fogta a kezem, akibe bukasaim soran belekapaszkodhatok. Nem volt aki atolelt vagy megcirogatott von. Vagy csak nehany kedves szo, mely a szivig hatol. Mert a kedves szavak sosem attol jonnek akitol a legjobban varnad. De ez az elet, kicsikarni nem lehet, penzzel sem vasarolhato meg. Az okosok azt mondjak aminek kell, az megtortenik, mert nincs olyan pillanat hogy semmi sem tortenik. Aztan meg, neha konnyebb felallni es tavozni mint elfogadni. Vagy nehezebb elore menni mint hogy konnyebb megallni es varni. 5 eve alltam meg, 5 eve varok, 5 eve formalodom ki onmagambol, 5eve vesztettem el a noiessegem, a buszkesegem az onallosagom, szoval amblok mindent. 

Van az a gondolat

 Ami meg engem is megremit, pedig nem is vagyok ijedos. Vagyis de csak nem mindentol. Regen feltem amblok minden faszsagtol, de tenyleg mindentol. Rak, halal, es meg sorolhatnam , egytol viszont nem feltem es az az ELET. Manapsag viszont igazan csak az Elettol felek, az elmulassal regen megbeketem. Van az a jo kozmondas, miszerint a pap is holtaig tanul, meghogy ami nem ol meg, az elromlott. Szamot vetettem, nehany gondolat gyokeret eresztett, a tobbi ment a sulyesztobe. Annyi megalkuvas volt az eletemben hogy mar nem tudom mi a valos es mi az igazsag. Mikor rajossz hogy lehetne mashogy is, akkor jossz ra hogy az eleted nem sokat szamit. Az Eleted azert kapod hogy elj, hogy boldog legyel, hogy a kapott feladatot sikerre vigyed. 

Rajottem hogy neha sorozatokat nezni azert jo, mert ha izgis nem gondolkodom, de meg kell jegyeznem hogy nemely torok sorozat kimondottan tompitoan hat a lelkemben. Annyi  tortenes van a reszekben, annyi de annyi armanykodas koveti egymast hogy mig nezem addig az eletem tundermesenek latszik. Szoval nem igenytelensegem eredmenye hogy ilyeneket nezek, tompitom a fejem. Ebben legalabb jo vagyok meg.