A gyerek es koztem annyi a kulonbseg hogy en csak akkor nyifinyafizom ha valami faj, nagyon rossz de mindig okkal, mig a gyerekek barhol, barmikor es barmiert. Neha ki kell hogy sirjam magam, igy oldom a feszultsegemet. mig a gyerekek toporzekolhat foldon fekve is, tolunk valamiert nem elfogadott viselkedes. Nem is ertem miert nem :) es az elet fintora, hogy ha itatom az egereket, hisztinek latszik pedig nem az. En igy mukodom, igy dolgozom fel a neha tulcsordult feszultseget. Marpedig tulcsordult es annyira feszit, hogy mar szinte faj. Es talan szemelyes hibam, hogy nehezen felejtek. De, akkor kezdjen el mindenki aggodni, ha mar "csend lepe el a tajat" akkor vagy vedzsitalok vagy mar nem vagyok. Viszont legalabb tobbet gondolkodom mint a korombeliek. El tudod kepzelni, kinyilik a csipam reggel es mig el nem alszom addig le nem all agyam ama resze sem, mely az agyalasert felelos. Raadasul szarral almodni sem nagy elmeny, de hat mindenki azzal almodik ami szar, en is. Neha meg ugy erzem , hogy egyszer ugy lesz vege, hogy megrazom magam es felallok, de neha csak a jelent erzem mert a mult elhalvanyult. Mint egy neurologiai vedopajzs. Es valoszinu, hogy sorstarsaim is hasonloan ereznek. Sokszor feltem az elejen, mar nem es nem direkt.
De ura vagyok a helyzetemnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.