Jo taptalaj vagyok. Miki satrat vert a torkomban, dagonynyaszik mint pigasszony a pocsolyaban. Tegnap mar remenykedtem, hogy ennyi volt, de belso hangom kedvesen szolitott, draga szivem hinni csak a templomban, ketkedni a valovilagban kell . ami az elso nap ledontott az meg a 4-ik nap is ujra probalkozik, nincs veszteni valoja. Ellenben en ugye, az igy is gyenge tudoizmommal probalom fent a lelegzes mechanizmusat. Szivunk rendesen, inhalalni sem konnyu, a kompresszor nyomja rendesen az anyagot es vagy belefuldokolsz vagy igen. Inkabb innek mint ennek. De ez is normalis, csak nekem nem. Az sem igazan segit, hogy kezd a gyomrom gorcsolni is. Szoval a kezdeti nincs semmi baj, csak egy rovidke mezes-penzes madzagos idopocsekolas volt. Kozben ugy erzem, egesz ejjel vagont lapatoltam, faradt vagyok, Apukam azt mondana- kisfiam, ugy latszol, hogy neked most xar is izetlen. Es tenyleg. Mivel a mikron nem vag gyomron odautest az antibiotikatol kapom. jelen pillanatban ha kovel vakargatnak a seggem se volna jo.
Mindenki nagyon vigyazzon magara , a szerelmere, baratjara, gyerekeire, a szulokre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.