A nyomaim sosem lesznek karbon lenyomatok megis remelem, hogy tettem vamiket, hogy jobba tegyem a vilagot. A tetteim, jok es rosszak, ertem alakultak mutatvan az utamat. Es valamikor egyszer nagy sokara kopogtatok a Mennyorszag kapujan, vidam angyalok szallnak ala a felhok peremerol es kedvesen udvozolnek majd. Ott nem szamit honnan jovok, a tetteimet mint egy filmet vetitve latom majd es Valaki aki lehet Isten is, ra fog mutatni a rossz tettek miertjere. Nem szamonkeres, csupan csak szeretetteljes tanitas. Hiszem, hogy igy lesz, es nem azert, hogy konnyebb legyen az elmulas gondolata, hanem mert elfogadtam a reinkarnacios elmeletet. Az elfogadhatatlan szamomra, hogy jovunk es megyunk, es ennyi. Amit en tanultam az szerint a reinkarnacio gondoskodik, hogy a jo a jot kovesse, a rossz a rosszat. Ez is a Karma torvenye, mely szerint minden eletunkben azt kapjuk, amit erdemlunk. Hat persze, a jo es rossz tetteink jo es rossz kovetkezmennyel jarnak a kovetkezo eleteink soran. Senki sem artatlan es a Karma gondoskodik rola, hogy ne legyen igazsagtalan szenvedes. Igy lesz ez velem is de mindenki mas is. Ok elmegyek es ugyebar visszajovok :) mert juszt is, es talalkozom majd regi magam szivem uj hasznalojaval, merthogy tavozasom elott a vilagra hagyom a kedves es szeretettel teli szivemet. Es valaki eletet az en alkatreszem menti meg. Es az ujra szuletett en megerzi majd a regi en szivemet es majd jot beszelgetnek gondolat atvitellel. Ugye milyen jo lenne ha ez ilyen egyszeruen mukodne. Addig is lepek egyet a halhatatlansag mezejen ket keppel amin szerintem szep vagyok. Persze magammal szemben elfogult vagyok meg persze az Egom is nosztalgiazik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.