Bezzeg az en idomben..

 Nagyon sokszor hallottuk ezt a szlogent a szuloktol. Es nem nevettuk ki oket, mert az en korosztalyom tudta, hogy az o fiatal koruk minden is volt csak nem vicces. Torteneteiket hallgatva nott bennunk a tisztelet. Ma mar nincsenek haborus vagy a szegenyseget bizonyito tortenetek mint ahogy  a tisztelet morzsai is eltunoben vannak. En emlekszem meg hogy az anyukam nagyon sokszor volt nagyon beteg. Es arra is , hogy sokszor apukam volt velunk, mi gyerekek pedig igyekeztunk jonak lenni, hogy minel gyorsabb legyen a gyogyulas. Nem egyszer nem ketszer, nagyon sokszor. Anya csak egy van. Es  nem ismertuk a lekezelo viselkedest. Eloszor talan a masodik hazassagomban tapasztaltam az  erzest amikor masok elott egetett le, ezzel mutatva felettem all. Abban az idoben meg nem neveztek neven, amit ma mar " abuse"kent ismerunk. Ez lehet verbalis is. En meg emlekszem amikor dolgoztam, idoseket gondoztam, hanyszor voltunk mi gondozok kiteve a demens vagy serult kliensek agressziojanak. Az osszes amit ilyenkor tehettunk, ledokumentalni, es biztonsagban elmenni. Nagyon sok olyan videot lattunk ahol a gondozo volt eroszakos vagy durva akar csak verbalisan, lekezeloen a gondozottal, ha az ilyen viselkedes kiderult sosem dolgozhatott tobbet a szakmaban. Ha mast nem is tanultam volna Angliaban , egyet  biztosan, az emberseget a serult emberek felett. Ahany haz annyi  szokas, de az embei ertekek megorzese lenne az elso ami meghatarozza azt kik vagyunk. A gyokereink, az hogy tudjuk kik vagyunk es azt is hova tartunk. Azt nagyon sajnalom, hogy nem lehettem a szuleim mellett amikor betegek lettek. Es halas vagyok, hogy a testvereim ott voltak nekik. es most, hogy mar nincs, most erzem igazan hogy Anya is csak egy volt. Es ha megbantottam veletlen megkovettem, mert bezzeg az en idomben ezt igy szoktuk volt csinalni. Es ez igaz volt az anyukam viszonyara az anyukajaval is. Vagy az apukam anyukajara is.