Neha szeretnek ugy kinyulva lenni mint a beka. De nem lehet, vagyis elvileg lehetne, gyakorlatilag nem tudom. Neha buntetesnek erzem az ejszakai alvast. Csak a kepzeletemben el, hogy elfetrengek egy "king size" agyban,gombolyded formam supped a matracba, hasra fordulok, atolelem a parnam es hercegok almat jatszom a melegben. Ehhez kepest a valosag: disable agy, nem tudok hasra fordulni sem, sem beka modjara kinyulni mert szerencsetlen maradek izmaim kortancot jarnak. Egy helyre csoportosulva tuntetnek ahelyet, hogy pihennenek. Es En?, ahelyett hogy minden ejjel megeroszakolom magam a birkak szamolasaval, valaszthatnam a keresgelest, vagy kutatast vagy barmit . Neha mar nagyon unjak a gyerekeim is. Sem oket sem magam nem akarom gyotorni sem jatszani a benat, sokszor erzem, hogy minek folytatni, varni a csodat. Ossze vagyok zarva magammal, a harcban elesett testem, a mindig izgo-mozgo szellemisegem es a serult lelkem. Neha faraszto mind3 magam eletben tartani. Ha a lelkem boldog akkor tuti a masik2-nek van valamilyen nyavalyaja. Orok dilemma. Tokeletlen, avagy nem vagyok tokeletes, de ezert nem buntethetem magam allandoan , harcolok mint Donquijota de la Mancha a szelmalommal. A legnagyobb szivas, hogy mire osszekaparom magam ujra este,es kezdodik a korforgas. Meg kellene allitani a korhintat mert neha tulforog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.