Mert voltam es nem is akarmilyen. Az ici-pici koromra nem emlekszem de ahogy nyilt a vilag nekem, ugy nyitottam en is a vilagra. Bator voltam es szemtelen,csibesz de nem tiszteletlen. Arra emlekszem hogy egy udvari lakasban eltunk, anyukam az Afesz irodait takaritotta, igy mi mindenhol otthon voltunk.Az udvarban un. Mazsahaz vagy felvevohely volt,takarmanyt es ilyesmiket vasaroltak fel es adtak tovabb. Es selyemhernyo gubot, melyet fonott kasokban taroltak. Het kozben nemigen, hoho de hetvegen mi gyerekek hoditottuk meg az udvart. Minden zeget zugat es miutan kituztuk a nem letezo zaszlonk estig bujocskaztunk, tele voltunk jobbnal jobb helyekkel, bizony bebujtunk a gubos kasba is, nem erdekelt, hogy a gubokban mcorognak hernyok. Es mindenkire emlekszem mert lanyos csapat voltunk : Sz. Cila es Evi, A. Ida es Evi es noverem Juliska es Jomagam. Jo kis tarsasag voltunk. A Sz. Csalad es a mi csaladunk szoros baratsaga vegig kiserte az eletunket. Ica neniek szinte masodik csaladunk volt. Aztan arra is emlekszem hogy Juliska felmaszott vagy akart az irtozatosan nagy kapura es hanyatt esett es agyrazkodast szenvedett. Aztan arra is, hogy a konyhaban fekudtem az apukam nagykabat bundajaban es remegtem mert a Belfegor volt a tv-ben a borzasztoan ijeszto zenejevel. Arra is, hogy otthon jol meg lettunk nevelve, nem szabad keres nelkul sutemenyhez nyulni, de hat ugye gyerekek voltunk es milyen a gyerek ha edesseget lat, megrohamozza. De. Vendegsegbe mentunk es mivel megneveltek, kinaltak a sutit, en kerlelon anyukamra neztem es kerdeztem szabad. Akaratomon kivul megszegyenitettem oket. Sajat kardjukba doltek.
Mint arra amikor ovodas voltam. Hogy mi volt a jelem? Nem tudom. Nem voltam szegyenlos, inkabb nagyszaju cserfes. Szerintem szoszoloja lehettem az ovis csoportnak. Es tortent ami tortenhet, mert milyen a kisgyerek, doktorosdit, papas-mamast jatszottunk. Es nem kezdhetjuk eleg koran ugye :) igy Editke L. Pityu kez a kezben asztal ala vonult es az abrosz takarasaban vad puszilkozasba kezdtek. Ugye azt nem tudtuk hogy kell de nagyon dolgoztunk rajta. Eszrevettek a dadusok, kihuztak bennunket az asztal alol es megprobaltak elmagyarazni, hogy ezt nem szabad, de en valtig allitottam, miert nem? Hisz a puszi olyan edes volt mint a Mez.
Mar akkor is ellenallhatlan voltam:) ime
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.