Jo ideje tudtuk, hogy menni kell. A gyomorszonda miatt. Oh nem kell megijedni, csupan CT scan, nem sokaig tartott, de belemvesodott orokre, szerintem. Kezdjuk azzal a tennyel hogy nem tudok teljes vizszintben fekudni, eloszor a légzés mitt, az evek alatt pedig a gerincem ment el Mekkaba. Persze ettol meg lehetett probalkozni es meg is tettek. Belegorgettek egy vajuba, ugy neztem ki mint egy csorbult fa foldrenges utan. A fejem a helyen bar nem nem kozepen az mar biztos. A torzsem mar balra dontve a vajuban ketszeresen csavarodva, a gerincem mint egy viadukt, ivesen, es a csipom mar alamcsavarodva a labaimat kereste. A holgyemeny egy rantassal elintezte a jobb terdem kattogo porcat ami akkorat csattant, hogy ijedteben a vaju szelere ejtette a labam. Koszi b+ en is szeretlek, hogy jojjon rad a szapora. Es miutan vajura feszitve agonizaltam harmasban elkezdtek vihancolni, vegul is miert ne. Kesobb osszekanalzva a holgyemeny megkerdezte vegul is mi a betegsegem, Als b+ Als. Es hogy soha ne tudjam elfelejteni a vaju peremere huzott, na ez volt a veg, most tornek kerekbe es a farokcsontnal szelt a vaju felesbe. Mint akit egy mazsas labbal rugtak seggcsonton.
Ezt sem mostanaban fogom elfelejteni.
