Sosem hittem volna, ha most nem elem meg. Brit tudosok megmondtak, hogy betegeknel visszakoszonnek a mult kockai. Es nem csak ugy hubelebalazs modjara, hanem asztalra csapva, kiteritve az osszes hibamat, vagy rossz erzesemet. Igy pl amikor megcsaltak, azonnal, gondolkodas nelkul cselekedtem. Megbantam? Nem! Buszke voltam? Igen. Mint minden lany, en is elhittem, hogy en vagyok a vilag kozepe. Megbantam?Igen, persze. Nem szabadott volna ferjhez mennem, tul koran volt, en meg hittem a hazassag szent kotelekeben. Nem eltem elotte, o volt az elso ferfi az eletemben. Es husz evesen tul egy hazassagon mely igazabol honapokig tartott, elvalt asszony lettem. Es ott el is vesztem. Egy edzes utan hazafele tartva, eroteljes cipokopogas torte meg a csendet. Ha megalltam a kopogas is megällt. Sotet volt, meglehetosen utaltam a kornyeket, es feltem is, de nagyokat lepve, szinte osontam, hogy mielobb a kapunkhoz erjek. Es ilyenkor termeszetesen nem talaltam a Kulcslyukat , leejtettem a kulcsot. Ekkor a kopogas szinte a fulemet verte, beljebb huzodtam, nem kellett volna, mert a hatam moge kerunve, a kopogas testet oltott, elkapott es rangatni kezdett az arok es az ut fele. En kapaszkodtam a kilincsben. Mig ki nem szakadt a helyebol. Es vegso lépésre mar csak a SEGITS APUUU!!!!
Igy menekultem meg a nemistudom mitol. Nem beszeltunk rola talan csak annyit hogy este tiz utan nem lehettem hazon kivul.
Nincs jovom, csak a jelen az enyem. Es ha mar csak a jelen az eletem jo lesz csendben, bekeben megelni, mert senkinek nincs joga, hogy barmi miatt sirjak vagy fajjon a lelkem. Mert faj, csak nekem, csak igy! Es pont eleg a mult feldolgozasa.
Lassan meglesz az elso konyv a mesesorozatbol. Mar nyomdaban. Es amennyire szerettem beszelni, most annyira szeretek irni. Epp egy szakacskonyvet kezdtem, ami mese is, receptkonyv is, es valos foszereplok kore irodik. De mindig orulok a vendegeknek, igy gazdag jelenem van veluk.
