Mert fajok, erosen gondolkodom. Szeressenek akik tehetik, vagy gyuloljenek akik felnek. Annyi erzes kavarog bennem, nem engednek nyugodni sem. Magam oszintesegevel szegyellem azt az armanykodast, ami korulottem folyik. Az fajo erzest senki nem erzi csak en, megerteni is csak aki balesetet elt at. Valamiert merhetetlen szegyenerzet aradt szet bennem. Szegyellem hogy barhol vagyunk a vilagban Magyarnak Magyar a farkasa. De miert van ez igy? Megy a kopkodes holott teny, nem en ideztem elo a sajat esesemet. Nem mas erzi 8 nap utan is ugyanazt a szuro, hasogato erzest a terdemben habar a sipcsontom repedt. Nem mas erzi azt a heves szivdobogast amitol mar nyugodni sem lehet. Nem mas erzi azt az gyomorforgato gyomorideget amitol a falat is lekaparnam. Nem mas erzi a hiperventillacio altal generalt igen eros halalfelelmet melytol falakat tudnek bontani. Egy uj kozpontot fedeztem fel magamban, oda oszpontosul az levegotlen felelmem. Szornyu erzes, kezdem erteni azokat, akik fojtogatva halnak meg. Egy szoval, rottyon vagyok.
Mire a cim? A szegyenrol fakadt. En szegyellem hogy a tenyek ellenere megy az a fajta szardobalas ami egyoldalu es ertelmezhetetlen. Mi lenne ha... Ha en egyszer kinyitom a szamat, ha en egyszer elkezdek beszelni...